Ez jutott eszembe, miközben hallgattam Orbán Viktor évértékelőjét. A bölcs mondás Arisztotelész ógörög filozófusig követhető vissza. Római közvetítéssel örökült át hozzánk, hogy Erdélyi János 1851-ben megjelent gyűjteményében, a Magyar közmondások könyvében kössön ki. Értelmezései közül leginkább a római közvetítés ugrott be. A fáma szerint időszámításunk előtt 159-ben Scipio Nasica Corculum censor szemlét tartott a katonái fölött, és föltűnt neki egy gebe, jó húsban lévő férfiú álldogált ugyanis mellette. Kérdésére azt válaszolta a lovag, hogy azért van jó húsban, mert személyesen gondoskodik magáról, a lova pedig azért girhes, mert az inas gondoskodik róla.

Alighanem azért ötlött fel a párhuzam, mert a miniszterelnöki beszédben két sík különböztethető meg. Döntés kérdése, hogy a szónok mennyire akar személyes lenni. A többes szám első személyben való fogalmazás például nem túl személyes, de nem is személytelen. Azt a látszatot kelti, hogy az ország első embere nincs egyedül. Olyan munkatársak veszik körül, akik az irányításával képesek csapatban is dolgozni. Megoszlik tehát a felelősség. Mindazonáltal nehéz szabadulni a gondolattól, hogy az „inasok” nem adnak zabot szegény pacinak, ezért eleség híján a gazda szeme hizlalja a jószágot. Ezzel a megjegyzéssel azonban nem kisebbíteném a szónok arányérzékét.

Bár ő dönt majd’ mindenben, de amikor végső (elmondható) állapotba szerkesztette az évértékelőjét, figyelembe vette, amit az ellenzéki sajtóban hánynak a szemére, hogy egyre inkább vonzódik az egyes szám első személyhez. Ezért hajlamos mostanában fejedelmi többest is használni, hogy aztán beszédéből kiragyoghasson a személyes eligazítás, kívánalom, óhaj, parancs, ukáz, utasítás. Íme, a tizennyolcadik évértékelő egyes szám első személyben megfogalmazott igéi: „kívánok, mondom, idesorolom, kell beszélnem, vagyok, beszéljek, emlékszem, látom, idézem, mondhatom, szeretem, támogatok, tudom, mondtam, vállalok, mondom, hiszek, idézem, akarok, látom, küldtem, elrendeltettem, utasítottam, javaslom”.

A szónoklat lágyan indult, majd elszántságba, eltökéltségbe, hajlíthatatlanságba, harciasságba, kérlelhetetlenségbe, rendíthetetlenségbe torkollott, bár a hangvétel elszigorodását némileg finomította a végére hagyott ’javaslom’. Huszonnégy ige egyes szám első személyben elviselhető két és fél percenként. Kár, hogy arányérzékkel nem lakhat jól a girhes jószág.