Tegnap este békéltetésre vállalkozott Kálmán Olga. Az ATV műsorvezetője élő adásban kérte meg Kiss Lászlót, az úszók szövetségi kapitányát, ugyan hívja már föl az Egyesült Államokban időző Hosszú Katinkát, hátha zöldágra vergődik vele. A telefon kicsengett, de nem vette föl senki. Már a közvetítési szándék is becsülendő, ráadásul az interjúból kiderült valami hungarikum.

A szövetségi kapitány immár sokadszor adta elő, hogy Katinka az edzésekre kijelölt Komjádi-uszodában elpanaszolta: a medence szélén kell átöltöznie. Ő azonnal át akarta adni neki az orvosi szoba kulcsát, amit a magyar élsportoló nem fogadott el. Vétek volna kétségbe vonni Kiss László szakmai felkészültségét, mégis az a benyomásom, mintha nem értené a Katinka-jelenséget. Versenyzőnk épp azért lett a világ legjobb úszónője, mert kétszer-háromszor többet edz a honfitársainál. S hogy jobban bírja a sorozatterhelést, két edzés között kipihenné magát. Erre aligha volna lehetősége az orvosi szobában, ahol akkor is vizsgálni kell az úszókat, ha a sezlonon szendereg, szundikál az ötszörös (mások szerint tizenegyszeres) világbajnok.

Katinkát nem az zavarja, hogy a medence szélén kell átöltöznie, hanem hogy nem pihenheti ki magát abban az uszodában, amelynek az átalakítása még nem fejeződött be. Emlékezhetünk arra is, hogy tavaly azért nem vett részt az országos bajnokságon, mert nem készült el a győri uszoda melegítőmedencéje. Most februárt írunk, és fél évvel Rió előtt az olimpikonjaink még nem edzhetnek a már majdnem berendezett Tüske-csarnok világszínvonalúnak ígérkező medencéjében. Miért lepődik meg a szövetségi kapitány, ha legnagyobb aranyérem-esélyesünk edzőstül-férjestül Kaliforniába költözött, hogy összkomfortos körülmények között, a saját költségén készüljön fel az olimpiára?

Kiss László megszokta azt a képtelenséget, hogy nálunk leginkább a jobb sorsra érdemes úszók futnak ki az időből. Hosszú Katinka viszont Amerikában szerzett diplomát. Ő azt szokta meg, hogy az óceán túlsó oldalán betartják a határidőt a szervezők, rendezők, edzők, hatóságok, máskülönben olyan kötbért, kártérítést kapnak a nyakukba, hogy belegebednek. Nem csoda, ha kerüli a beszélgetést a késésekbe, csúszásokba beletörődött szövetségi kapitánnyal. Azon végképp nem csodálkozom, hogy Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter nemrégiben elárulta: olyan országban élünk, ahol évente húszmilliószor fordulunk a hatóságokhoz, amelyek azonban hárommilliószor válaszolnak határidőn túl.