Nemrégiben újraírtam a monitor tetején található menüsort. Húsz rövidítés fért el. A Facebook, a Google, az Index, az Origo, a Mandiner, a 24, a VS és a 444 után a 888 következett (majd a vidékiek sorjáztak). Naponta szörfölöm végig a kínálatot, a 888-nál egyszer tartózkodtam egy percnél tovább. A tördelés áttekinthetetlen, a címadás amatőr, a cikkek fittyet hánynak mindannak, amit az újságírásban tanultam és tanítottam.
Az alapító G. Fodor Gábor becsületére válik, hogy nem is vágyik újságírói babérokra. Így mutatkozott be a szakmai nyilvánosságnak: „Kész vagyok arra, hogy kirúgjam a falakat.” (Kreatív, 2015.09.25.) Azt is megtudhatjuk, hogy újságírók helyett az egyik legtekintélyesebb egyetemen, az ELTÉ-n tanuló diákjaiból választott ki egy tucatnyi munkatársat, őket még nem fertőzte meg az a fránya újságírás. Hiába mondanók neki, hogy a kétezres évek elején az összes újságíró szervezet kidolgozott egy etikai kódexet, ha a politikai tudományokban járatos portálalapító hírét sem hallotta, ráadásul szűkebb érdeklődési körét, a politikát sem erkölcsi, hanem hasznossági alapon ítéli meg.
Fölösleges feltételezni róla, hogy a Tóbiás József MSZP-elnök feleségéről és lányáról közölt cikkel kiírta magát az újságírásból, ha sosem volt, és ahogy elnézem, már nem is lesz benne. A kérdés inkább ez: vajon a vérlázító cikk megjelenéséig miért nem szóltunk, hogy közpénzen botcsinálta „hírigazgató” bóklászik a digitális sajtóban? Ami engem illet, amidőn egy percnél tovább nézelődtem a szakmai hibáktól hemzsegő portálján, január 8-án „exkluzív” beszélgetést vettem észre. Valaki a rejtélyes okból szerkesztőségnek nevezett munkahelyről készített interjút Szijjártó Péterrel, a miniszterelnök bizalmasával. Az aláírás hiánya azt sejteti, hogy a 888 munkatársaihoz közel álló kommentelés szemlélete, stílusa szűrődik át az újságírással szakító sajtótevékenységbe. Az viszont nem valószínű, hogy a portálalapító politológus valamelyik tanítványa ugrott be némi csevegésre a befolyásos Fidesz-politikushoz.
De akár a Századvég stratégiai igazgatója készítette az interjút, akár valamelyik tanítványa, a felelősség azé, aki elolvasta, majd leadta a beszélgetést. Az interjúnak csak ama mondatát idézem elrettentő például, amelyet még aznap értelmeznem kellett volna e szakmai rovatban, hogy mások számára is érzékelhető legyen G. Fodor Gábor forradalmi hangvétele. Íme: „Annyi elővágást hagy tegyek” - mondatta Magyarország külügyminiszterével.