Lendvai Ildikó nagypapája szerkesztette azt a megyei napilapot, amelyben az édesapámat horthysta tisztnek titulálták, noha szegény a hegyivadászoknál csak az őrvezetőségig vitte. Mindazonáltal a papája magyar drámákat hozott garmadával a kecskeméti Katona József Színházba, amelyekért gimnazistaként lelkesedtem. Amióta pedig megismerkedtem vele a diákköri mozgalomban, nem a politikust látom benne, hanem a hajdani egyetemistát. Immár a szocialisták visszavonult elnökeként kétféleképpen hasznosítja magát.

Cikkeket ír például a szombati Népszavába. A minap azt fejtegette, hogy tudomásul veszi az MSZP-ből kiszakadt csoportok szárnypróbálgatásait, hadd alakítsák az új arculatukat, van azonban egy-két téma, amely akár közösen is foglalkoztathatná őket. Ilyen a szegénységpolitika, mely abban nyilvánulhatott volna meg, hogy a demokratikus ellenzék pártjai az iskolai szünetben főtt étellel látták volna el az éhező gyerekeket, akikről a kormányzat megfeledkezett, ráadásul a nélkülöző szülők sem képesek gondoskodni. El is mesélte, hogy egy bihari faluban, Gáborjánban járt a barátaival, hogy szétosszák a magánadományokat. Az ilyesmiből kellett volna országos mozgalmat kezdeményezni, talán még nem késő. Igen ám, de félő, hogy a párttársai, akik átvették tőle az MSZP vezetését, másként gondolkodnak erről.

Tavaly ilyenkor, amikor elkezdődött a farsangi időszak, Szombathelyen bált rendeztek a megyei notabilitások. Nagyestélyiben, szmokingban és csokornyakkendősen szálltak ki a nyugati márkájú autókból, és didergő százak előtt vonultak el. A helyi szocialisták ugyanis oda szervezték a főzési akciójukat. Hajléktalanok és hazulról elvánszorgó szegények várták, hogy a fogvacogtató hidegben meleg ételhez jussanak. A kitűnően kommunikálható képből is lehetett volna országos kezdeményezés, ha az ellenzéki pártok kiaknázták volna a benne rejlő lehetőséget. Az akkoriban még tömegeket mozgató tüntetésekhez csatlakozva megrendíthették volna a netadó és az Amerikából kitiltott főtisztviselők nyomán elbizonytalanodott kormány hatalmát.

A kommunikációs telitalálatnak bizonyult migránspolitika sikere után már nehezebb volna megfogadni Lendvai Ildikó tanácsát. Ezért aztán a baloldali politikusok a farsangi bálok helyszíne elé invitálható szegények etetése helyett kisestélyit, zakót és csokornyakkendőt öltenek. Kicsárdásozzák, kirokizzák magukból az ellenzéki szétforgácsolódás miatt érzett lelkifurdalásukat.