A Hajdú Online felületén tegnap figyelemre méltó interjút olvastam. Debrecen országgyűlési képviselője, Kósa Lajos beszélt majdani szándékairól. Egyik megjegyzése azért késztet tűnődésre, mert kirajzolódik belőle a magyar felsőoktatás átalakítása, a szellemi tőke újraelosztása.

Elismerem, hogy a volt debreceni polgármesternek jelentős szerepe van a hajdan szovjet katonai repülőtér kipofozásában. A korszerűsített bázis a régió légügyi központja lett. Akik például Északkelet-Magyarországról és Nyugat-Erdélyből járnak Nagy Britanniába dolgozni, azoknak nem kell Ferihegyig vonatozni vagy kocsikázni. A debreceniből eljuthatnak a lutoni reptérre (és persze vissza is). A hajdúsági légikikötőben megtelepedett a Wizz Air, sőt a fapados cég akár negyven pilótát is képes volna fölvenni, mi több: ösztöndíjjal támogatná őket a tanulásban. Nosza, Kósa Lajos az oktatási államtitkársághoz fordult, hogy engedélyt kérjen légiközlekedési tanszék alapítására a debreceni egyetemen.

Örülne a lelkem, hogy alma máterem újabb lehetőséggel gyarapodik, ha nem zavarna egy apróság a nagyszabású elképzelésben. Debrecentől ötven kilométernyire van a százezres Nyíregyháza, amelynek főiskoláján másfél évtizedig tanítottam, és véletlenül tudom, hogy 1968 óta pilótaképzéssel is foglalkozik. Több száz mezőgazdasági pilótát bocsátott szó szerint szárnyra, bár inkább a polgári légvonalban, a Malévnál helyezkedtek el, de nem kevesen kötöttek ki a szolnoki és a kecskeméti katonai repülőtéren is. Kezdetben huszonöt légikadétot vettek föl a főiskolára, létszámuk az idő múlásával lassanként tizenötre olvadt, manapság pedig már csak hatot képeznek ki, egyévnyi tanulás ugyanis tízmillió forintba kerül.

Ennek csupán töredékét fedezi az állam, a pénz túlnyomó részét a főiskola teremtette elő az úgynevezett fejőstehén-szakok, például a kommunikáció nyereségéből. Mióta azonban az oktatási kormányzat gyakorlatilag megszüntette a nyereséggel kecsegtető főiskolai képzéseket, már sokkal nehezebb pótolni ama ötven-hatvanmillió forintot, amibe a repülőkadétok kiképzése kóstál évente. Kósa Lajos ezért kacérkodhat azzal az ötlettel, hogy az egyetlen magyarországi felsőfokú pilótaképzést elszipkázza Nyíregyházától. Szándékát a debreceni egyetem volt hallgatójaként nem veszem rossz néven, arra azonban kíváncsi volnék, honnan szerződteti a tapasztalt oktatókat. Van egy tippem: a szomszédos városból, ahol a legutóbbi negyvenvalahány évben dolgoztak.