A tévéportál szerkesztője megkért, hogy állítsak össze egy év végi mustrát a beszélős műsorokban elhangzott mondatokból. A legszellemesebbekre gondolt, amelyeket szállóigének nevezünk. Szájról szájra terjednek, leginkább kocsmákban és kávéházakban. Az összeállítás tegnap élénk visszhangot keltett.

Még az sem fogta vissza a kommentelőket, hogy csupán vezeték- és keresztnévvel lehetett hozzászólni. Ami persze nem zárta ki, hogy ha valakiből kikívánkozott a véleménye, de nem akarta a saját nevével vállalni, kreált magának egy valódinak ható álnevet. Íme, Tibor Bodrogi álláspontja: „A ’csöpögős orrú’ migráns leszármazottak felül vannak reprezentálva a mintában!” Magyarra fordítom az otromba szöveget. A ’csöpögős’, ráadásul görbe orr, hozzá a nagy fül karikatúrákon jelent meg a két világháború közti sajtóban, leginkább a nyilas lapok 1944-es évfolyamában, és az 1867 után érkezett zsidó bevándorlókat jelképezte. Lám, a hozzászóló szerint ükunokáik nem átallják elfoglalni a tévéstúdiót, mondataikkal benépesítik a digitális teret is.

Nyilvánvaló, hogy tőről metszett rasszistával van dolgunk. Legyintenék a fröcsögő metaforájára, meglepett azonban az okfejtése, mert másként közelítettem meg a szakmai feladatot. A rendszerváltás óta gyűjtöm a szállóigéket, a válogatásban mintegy háromezer található, és az összeállítás készítése közben föl sem ötlött, hogy származási, vallási vagy szubkulturális alapon kéne szemelgetni az idei mondatokból. A legszellemesebbekre vadásztam, a szerkesztői gyakorlat és a nyelvérzék irányította a tekintetem. De mert tűnődésre késztet az újnyilas hozzászólás, a kommentelő elfogadhatatlan nézőpontjából is átnéztem az összeállítást. A huszonhét szerző közül négyről tudható, hogy a nyilvánosság előtt is vállalja a zsidóságát. Vajon az arányuk csakugyan felül-reprezentációnak számít?

Olyan országban élünk, amely huzamosabb ideje többet költ, mint amennyit termel. Az ellentmondásból társadalmi feszültségek szoktak keletkezni, és a bűnbak-elméletek ilyenkor mérgezik a nyilvánosságot. Hegedűs Zsuzsa, a miniszterelnök főtanácsadója sok kritikát kap rosszul kivitelezett szociális csibeprogramjáért, az utókorba mégis alighanem egyik mondata menti át a nevét. Ő az a szociológus, aki így minősítette a rasszisták kedvenc témáját: „A fenti bűnbak a zsidó, a lenti a cigány.” (Magyar Hírlap, 2000. december 9.) A szállóige első felét kétségkívül reprezentálja a fentebb idézett, újnyilas hozzászólás.