A véletlen úgy hozta, hogy beszélgetős műsor jóvoltából kaptam választ egy rejtélyre. A Klubrádiótól felhívták Fiala Jánost, és az egyik rádió műsorvezetője kifaggatta a másik rádió műsorvezetőjét. S bár az interjúalany-műsorvezető velős megállapítása, hogy „Az interjúban az egyik fél beszéltetni akar, a másik hallgatni.” (Magyar Sajtó, 1995. május 22.), nem azt vettem ki a laza szövegelésből, hogy kérdezettként hallgatni akart volna.

Kifejtette, hogy idestova két hete tíz percig várakoztatták a Parlament előterében, a nevét ugyanis nem találták a meghívott újságírók listáján. Aztán mégiscsak részt vehetett a Kormányinfónak elnevezett sajtótájékoztatón. Azt már én fűzöm hozzá, hogy nemcsak beengedték, hanem kérdést is tehetett föl Lázár János kancelláriaminiszternek és Kovács Zoltán kormány-szóvivőnek. Sőt, az újságírók közül kizárólag ő tegezte le a politikusokat, mi több: egyedül őt mutatta a kamera, a többi kérdező csupán arctalan, bár hangos tömeg képzetét keltette. E mozzanatról tűnődtem ebben a rovatban A letegezett hatalom címmel. Mindazonáltal azt az ellentmondást akkor még nem oldhattam fel, hogy ha nem volt a meghívottak listáján, vajon miért élvezett előjogokat a sajtótájékoztatón.

Nem mintha korholnám azért, mert a jelek szerint belopta magát az ország házába. Az ügyes újságíró arról ismerszik meg, hogy oda is bemegy, ahová nem hívják meg. Az foglalkoztat inkább, amiről a tegnapi rádióműsorban számolt be: régebben még berzenkedett a „kicsisége” miatt, manapság viszont csupán az zavarja, hogy amit csinál, az másodlagos hírforrás. Ha gondolatban összekötöm fanyar megjegyzését a parlamenti kalandjával, akkor a Kormányinfó becserkészését hajlamos vagyok úgy elkönyvelni, hogy kormánypárti politikusok megszólaltatásával akart a műsorának elsődleges hírforrás-jelleget kölcsönözni. Hadd nyugtassam meg: ha csak ezért cselezte be magát ama bizonyos sajtótájékoztatóra, fölöslegesen tette.    

A múltkori bejegyzés után az egyik olvasó figyelmembe ajánlotta a Kelj fel Jancsi! című műsort, amelyről azóta az a benyomásom, hogy tájékozott, művelt, bőséges szókincsű újságíró vezeti. Tökéletesen megfelel annak, amit Fiala János így fogalmazott meg: „A politikusok egyedül másként viselkednek, mint falkában.” (Budapest Rádió, 2001. május 25.) Szólóban beszélget önmaguktól eltelt döntéshozókkal, és interjúi akkor válnak elsődleges hírforrássá, ha olyasmit szed ki belőlük, amit el akartak hallgatni előle.