Ha Orbán Viktor folytatja az országjárást, én is tovább tűnődöm a kormányzati kommunikációról. Miközben a Modern Városok Program keretében végigjárja miniszterelnökünk a megyei jogú városokat, kirajzolódik a forgatókönyv egyik-másik elrejtésre szánt mozzanata. Például az, hogy az udvari fényképész, vagyis a Magyar Távirati Iroda fotóriportere hajlamos állami tömeget „alkotni” az éppen meglátogatott település közterén. Nem kell hozzá más, mint az ügyesen megválasztott látószög. Igen ám, csakhogy egy héten belül másodszor lepleződött le a trükk.

A közelről készített „hivatalos” felvételek azokban a lapokban látnak napvilágot, amelyek az állami hírügynökség képeit ingyen közölhetik. A tágabb nézőpontból készített fényképek viszont ama médiumokban jelennek meg, leginkább portálok digitális felületén, amelyek legföljebb hébe-hóba jutnak állami hirdetésekhez. Nyíregyháza után a kormányfő Szombathelyen ígért beruházásokat, a megyei napilap pedig címoldalon hozta a tömörített tömegjelenetet. Mosolygó hívek, leginkább idős asszonyok veszik körül Orbán Viktort, aki piros virággal, talán rózsával a kezében beszélget velük. A különbség az, hogy a munkatársai Nyíregyházán még sámlira állították a kormányfőt, Szombathelyen viszont éppen csak kiemelkedik az állami tömegből, ami a kommunikációs stáb szakmai fejlődéséről árulkodik.

A fénykép azt sugallja, hogy lám, közénk jött az ország első embere, aki bejelentette, hogy végre megszűnik a Csornából, Áder János szűkebb pátriájából városunkba vezető M86-os sztráda halálút jellege, ráadásul a választási ciklus végéig elkészül a bennünket Kőszeggel, illetve Zalaegerszeggel összekötő gyorsforgalmi út is. A sors iróniája, hogy egy szombathelyi portál, a Nyugat.hu fotóriportere nem átallta ugyanezt a pillanatképet tágabb látószögből rögzíteni. A köztér jószerint üres, ám a közepén kisebb csődület veszi körül a magyar miniszterelnököt. Az a benyomásom, hogy a nyíregyházi és a szombathelyi eset többet jelent önmagánál.

Az ismétlődő jelenet azért tanulságos, mert az ellenzéki politikusokat és véleményformálókat emlékeztetheti arra, hogy nem is annyira eszköztelenek, mint ahogyan vélik. E felismeréshez azonban jobban kéne ismerniük a helyi sajtó sajátosságait. Azt például, hogy majd’ minden városban akad egy portál, amelynek szerkesztősége fontosabbnak tartja a hiteles tájékoztatást, akár a kormányzati manipuláció leleplezésével is, mint a hébe-hóba csordogáló állami hirdetéseket.