Hajdu András kolléga. Még az ősidőkből ismerem, alighanem a Magyar Rádióból, amelynek műsorairól évekig írtam kritikát. A rendszerváltás után is összesodort bennünket az élet, szerkesztettem az egyik tanulmányát. Tegnap a közösségi oldalon kérdéssel fordult az ismerőseihez: „Valaki megindokolná, hogy mi a f…nak kell tudnia egy ötödikes gyereknek a mély és magas, illetve az ajakkerekítéses és ajakréses magánhangzókat?”
Élénk vita kerekedett a Facebook üzenőfalán. A legtöbben egyetértettek abban, hogy szegény kisdiákokat megint valami marhasággal traktálják. Nem vagyok elragadtatva a Nemzeti Alaptantervtől és az Orbán-kormány oktatáspolitikájától, mindazonáltal ez a „marhaság” nem varrható a hatalmat gyakorlók nyakába. Akkor is benne volt a tantervben, amikor még nem nevezték nemzetinek. Azt tanultam a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola ötödik osztályában, hogy Babi papája vív fia műhelyében. Azok a fránya ajakhangok tehát: b, p, v, f és m. A kerekítésbe és résbe már nem is mennék bele, mert idegesített, hogy öreg fejjel nem jut eszembe annak a keresztneve, akitől tanultam ezt.
Radnai Antalnénak hívták, de így aligha emlegettük egymás között. Fel is hívtam hajdani osztálytársamat, a Mérnök Lacit, hátha emlékszik, milyen néninek neveztük. Ő sem emlékezett rá, de kérdezés nélkül is kapásból fújta, hogy Babi papája vív fia műhelyében. Majd hozzáfűzte, hogy ilyen értelmetlenséget csak egy életre lehet megjegyezni. Beszélgetésünkből lassacskán kirajzolódott: néhai magyartanárunk úgy tanította a nyelvtant, hogy az ’építőmű’ szóban a magas hangrendű magánhangzók rejlettek, a ’háború’-ban pedig a mélyek. Ezeket is bebifláztuk, bár nem értettük, hogy miért.
Azóta sokszor vettem hasznukat. Magánemberként a ragozásban, elvégre az utolsó szótagban lévő magánhangzótól függ, hogy a rag magánhangzója magas vagy mély legyen-é. Szerkesztőként és médiatanárként azért vettem hasznukat, mert minél megjegyezhetőbb egy újságíró neve, annál több olvasóra, nézőre, hallgatóra tehet szert. Stílszerű példával élve, ha valakit Hajdunak hívnak, a mély hangrendű vezetéknévhez inkább magas hangrendű keresztnév illik. (Azt már csak mellékesen említem, hogy ha a vezetékneve magánhangzóval végződik, könnyebben jegyezhető meg, ha mássalhangzóval kezdődik a keresztneve.) Ebben a szakmában kerülni kell a hangzótorlódást, érdemes törődni a kimondhatósággal is.
