Tegnap este, az egyik tévéműsorban politikusokra jellemző okfejtéssel védekezett az MSZP elnökhelyettese. Amidőn a „pártütő” Hiller István mellé állították, mondván, hogy kerítés-ügyben ő szintén Orbán nótáját fújja, arra hivatkozott, hogy félreértették a szavait. Az újságírók ugyanis „Általában nem azt hozzák, amit az ember mond.”

Kifejtette, hogy ha jön Közel-Keletről az emberáradat, csakugyan le kéne zárni a külső határokat, ő azonban nem az Európai Unió, hanem Európa határaira gondolt; Törökország és Görögország között kellene feltartóztatni a Nyugat-Európába igyekvőket. Ez a felfogás nem azonos „Pista” véleményével, aki szerint nincs jobb megoldás a déli országhatárunkon felhúzott kerítésnél. A nagydarab, pirospozsgás politikus rengeteget dolgozik a pártjáért, nem sorolnám az MSZP sírásói közé. Általában akkor kerül bajba, ha nem mezőgazdasági szakpolitikusként, hanem pártja elnökhelyetteseként szólal meg. Ha olyan témáról beszél, amiben nem mozog otthonosan.

Elképzelhető, hogy az újságíró csakugyan félreértette, ezt azonban meg lehet beszélni négyszemközt. Elvégre a politikusnak szüksége van a nyilvánosság képviselőjére, aki formába önti, közfogyasztásra alkalmassá teszi a szavait, az újságírónak pedig szüksége van a politikusra, akitől információkat kaphat. Kíváncsiságból megnéztem a Népszabadság csütörtöki számát, amelyben a Hiller-mondatot értelmezték szocialista politikusok. A Gőgös Zoltánt megszólaltató parlamenti tudósító nem tévedett: nem európai uniós, hanem európai megoldásról írt. Ha a politikus mégis eltolja magától a felelősséget, akkor ez arról árulkodik, hogy párttársai zokon vették az álláspontját. Ilyenkor szokott eszébe jutni az interjúalanynak, hogy ő tulajdonképpen pontosan fogalmazott, de az újságíró eltorzította a mondandóját.

Pedig volna mód a hitelesítésre. A nyilatkozó megkéri az újságírót, ugyan mutassa már meg neki azokat a sorokat, amelyekben összefoglalta az ő álláspontját. Például küldje el neki imélen azt a fránya mondatot, öt percen belül visszakapja. Amennyiben viszont sürgeti őket az idő, az újságíró nyugodtan tegye föl a szöveget a lap online felületére, és ha a politikusnak valami gondja lesz vele, még mindig kérheti, hogy a másnap reggeli újságban pontosabban fogalmazzon. Elismerem persze, hogy ha a politikus él a digitalizáció kínálta lehetőségekkel, aligha szerelheti le berzenkedő párttársait azzal, hogy az újságíró nem azt hozta, amit ő mondott.