Tegnap este, az ATV stúdiójában Gulyás Balázs a kamera felé fordította a kitüntetést. Az Európai Civil Fórum díját a Százezren a netadó ellen elnevezésű csoportnak ama tüntetéssorozatért, amely végigviharzott az országon. Napra pontosan egy éve a Gellért-hegyről készített felvétel bejárta a világsajtót. Az Erzsébet-híd torkolatában összetorlódott tüntetők kezében villogó mobiltelefonok - szentjánosbogarak világították meg az őszi sötétséget.

Aligha lehet leváltani az ellenzéki pártokat és az amortizálódott politikusokat. Nem képzelhető el nélkülük a kormányváltás (velük sem persze). Őket kéne új arcokkal kiegészíteni, meg is indult a válogatás. Az ellenzéki médiumokat szerkesztők agyát is megjárta, hogy hátha találnak a szónokok közt jó arcú és beszédű intellektusokat. Babóczy Mihály, Füzessi Károly, Gulyás Balázs, Gulyás Márton, Kertész Luca, Nagy Emília, Nemes Balázs, Paul Tamás, Vajda Zoltán, Várady Zsolt. Hányan maradtak a politikában? Miért húzódtak vissza a civilségbe? Mindannyian pestiek, mintha a stúdiók számára nem is létezne a vidéki Magyarország, amelynek kéttucatnyi városában zajlottak néhány ezres vagy „csak” néhány százas tüntetések.

Bár két vidéki szónok megfordult a fővárosi stúdiókban. Eredetileg Pécsett állt ki a sokadalom elé Nagy Bandó András humorista, hajdan orfűi lakos, és Mellár Tamás közgazdász, a helybéli egyetem professzora. Könnyen érték el őket a fővárosi szerkesztőségekből, mert budapesti lakosok. Tudom, hogy az ellenzéki médiumoknak nincs pénzük tudósítói hálózatra, korszerűbb kapcsolási technikára, olykor még az is gond, ha peremkerületbe kell kimozdulni a stúdióból. Ezzel együtt a féloldalas kaszting is közre játszott abban, hogy az ellenzék arculata elmosódott. Pedig talán érdemes lett volna megnézni, meghallgatni Kékesi Márkot, Kovács Tamást és Szalai Balázst Szegedről, Csarnói Ákost Egerből, Varga Évát Dunaújvárosból vagy Varga Tamást Veszprémből.

Három típus rajzolódott ki előttem. Az egyik blogger, aki torkig van azzal, hogy a polgármester rátenyerelt a helyi nyilvánosságra. A másik hivatásos újságíró, aki torkig van a helyi sajtó lefojtottságával. A harmadik pedig adjunktus, docens a helyi főiskoláról vagy egyetemről, aki már megtanult úgy előadni, hogy mindenki megértse. Azért lett volna érdemes kipróbálni őket a fővárosi stúdiókban, mert hátha közülük kerülhetett volna ki 2018-ban Orbán Viktor kihívója. Most már valószínűleg késő, de tavaly ilyenkor még nem volt az.