Némi késéssel jutott el hozzám a Magyar Demokrata múlt heti száma. A címlap meglepett. Nemcsák Károly, az egyik tévésorozatból ismert színész látszik rajta, a szövegből kiderül, hogy az angyalföldi József Attila Színház igazgatója, alatta pedig ez olvasható: „Sínen vagyunk”. József Attila és a balatonszárszói sin - nem bontanám ki a képzettársítást. Szorult belém annyit szakmai együttérzés, hogy ne élcelődjek a bakin. Minden szerkesztőség életében adódik rövidzárlat, amidőn nem vesznek észre valamit, ami majd’ kiveri a szemüket. Eszembe jutott például egy régi történet.

1972-ben igazoltam a Magyar Ifjúság című hetilaphoz, ahol szárnyai alá vett Mikulka Gyula, az arculatszerkesztő (öreg barátom nemrégiben halt meg). Ő húzta elő fiókjából ama számot, amelynek címoldalán üdvözölték a jugoszláv köztársaság elnökét, aki a hatvanas évek elején a békülés szándékával utazott hozzánk. Ezt olvastam, csupa nagybetűvel: TITO HAZÁNKBA ÉRKEZETT. Még volt hely a sorban, de annyi már nem, hogy a súlyemelő Európa-bajnokság híre is kiférjen, ezért rövidítéssel folytatódott a szöveg: BUDAPESTEN AZ EB. Nagykövetségi tiltakozás és fegyelmi lett belőle.

1949-ben megromlott a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolata. A magyarországi sajtó is átvette és ismételgette az amerikai imperialistákhoz állítólag törleszkedő jugoszláv politikus eposzi jelzőjét, a láncos kutyát. Azt már csak mellékesen fűzöm hozzá, hogy a Magyar Ifjúság-botrány után néhány évvel Tito ismét megérkezett, és Kádár János vadászni vitte a soponyai erdőbe. A két stáb legnagyobb rémületére azonban megjelent egy gyanútlan segédvadász a vadak felhajtására szánt, láncra kötött kutyával. Gyorsan el is távolították, nehogy a díszvendég gyöngéd célzásnak vegye a látványt.

S hogy teljesebb legyen a kép, Günter Grass, az idén tavasszal elhunyt Nobel-díjas író egyik utolsó, önéletrajzi témájú könyvében elismerte, hogy 16 éves korában jelentkezett a Waffen SS-be. Csakhogy néhány hónap múlva rájött, ha életben akar maradni, le kell lépnie az alakulatától. Erdőkben bujkált, és attól rettegett, hogy elkapják és az első fára akasztják a tábori csendőrök, akiket a nyakukban lánccal összefogott bádoglemez-azonosítóról Kettenhund-nak, láncos kutyának nevezett a katonai szleng. Nem lepődnék meg, ha egy mikrofilológiai nyomozás kiderítené, hogy a negyvenes évek elején szovjet területen is akasztgató német tábori csendőrök és a Sztálinból kiábrándult Tito marsall gúnyneve között némi összefüggés lelhető fel.