A minap érdekes érvelésre figyeltem föl. Az egyik Fidesz-politikus azt fejtegette, hogy a mértékadó nyugat-európai lapok Orbán Viktor ellen fordultak ugyan, ám online kiadásukban a kommentelők szinte egyöntetűen rokonszenvvel fogadták a magyar miniszterelnök menekültellenes kijelentéseit. Márpedig ez legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint a liberális újságírók hangja. Tételezzük fel, hogy így van, az okfejtés azonban alkalmat teremt arra, hogy végiggondoljam azt a benyomást, amelyre két bejegyzés nyomán tettem szert.

E rovatban tíz napon belül kétszer is tűnődtem Rogán Antal ürügyén az úgynevezett propagandaminisztériumról. Az egyik utánközlő portál, az Index közvetítésével több mint nyolcezren töltötték le a posztokat, és feltűnt, hogy a kommentelők kevésbé foglalkoztak a miniszterelnök körüli tárcával, inkább az újdonsült miniszter személye és tevékenysége érdekelte őket. Kivétel nélkül elmarasztalták. Szemére hányták az öltözködését, az V. kerületi polgármesterségét, a vagyonbevallásról vagyonbevallásra bővülő lakását - mindazt, amivel a nyilvánosság fórumai elég sokat foglalkoztak. Nem volna ebben semmi meglepő, ha a két Médianapló-bejegyzés olyan portálon jelent volna meg, amelyet kizárólag (vagy túlnyomórészt) baloldali-liberális olvasók kísérnek figyelemmel.

Csakhogy az Indexet nem tudnám besorolni egyik szekértáborba sem, a kommentelőit viszont inkább a kormánnyal rokonszenvezők között tartottam számon. Vajon mivel magyarázható, hogy akik Rogán-ügyben szólaltak meg, a miniszterelnök bizalmi emberét lejárt, sercegő lemeznek tartották? Olyan embernek, akinek a kétes ügyei talán sosem jutnak a bíróság elé - ebben a rendszerben biztosan nem -, korunk bírósága, a nyilvánosság azonban már meghozta az ítéletet. Azok is kifejtették rövid, velős, szaftos álláspontjukat, akiknek a hozzászólásaiból korábban csak úgy sütött a kormány iránti elkötelezettség.

Vajon a kommentelők hangulatváltását hogyan kéne értelmezni? Úgy talán, hogy immár sokan vélik rendszerféltő aggodalommal harakirinek Rogán kinevezését, bár véleményüket egyelőre még csak álnéven adják közre? Ha kormánypárti döntéshozó volnék, következetes lennék önmagamhoz, és amit észrevettem a nyugat-európai újságok ellentmondásos gyakorlatában, azt alkalmaznám a hazai sajtóra is. Egyelőre nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget a hangulatváltásnak, de azért eltöprengenék rajta.