Nem először rugaszkodom neki a témának. Félő, hogy nem is utoljára dorongolnak le érte a kommentelők, mondván, hogy már senkit sem érdekel az MSZP, a valaha többre hivatott párt lerágott csont, satöbbi. Lehet, hogy igazuk van, engem mégis érdekel, hogy mit akarnak a manapság elég rossz passzban lévő szocialisták. Sejtem ugyan, de nem tudom pontosan. Bizonytalanságom állandósult oka a Magyar Szocialista Párt hangja: Tóbiás József.

Vajon most, hogy megszólaltatták az InfoRádió Aréna című műsorában, és ötven percet kapott, hogy kifejtse az MSZP álláspontját, képes lesz-é közérthetően elmagyarázni, mi a csudát akar a pártja? Úgy hozták a kérdések, hogy harminc percig beszélt a menekültügy kezeléséről. Az utolsó húszban pedig arra kellett válaszolnia, mivel táplálná a hazai nyilvánosságot, ha a szemünk láttára országunkon átvándorlók nem söpörnének le minden más témát a közéleti napirendről. (Nem teljesen függetlenül persze a kormányzati kommunikációtól.) Igazán kár, hogy az érdemi válasz nem rajzolódott ki előttem.

Még most se kászálódtam ki a mondatromok alól. Például ilyenek hangzottak el: „A Dublin III. felfüggesztésre kerül-e?” A Magyar Nemzeti Bank bevételeiből „Egy éven belül 250 milliárd forint került kihelyezésre.” „A kormány konzervatív állásponton áll, nevezetesen: Nem jöjjön ide senki!” „A CDU, Angela Merkel vezette, hogyan gondolkodik?” „Melyek azok a szempontok és érvek, amely…?” „2000 milliárd forint fölött van a befizetetlen adó- és vámilletékek.” „Olyan kérdést bátorkodnék válaszolni.” „Nem akarom pejoritív módon fogalmazni.” „Ilyen volumenben a regisztráció ma probléma.”

Kerülget a mintha már hallottam volna-érzés. Hirtelen felötlenek a néhány perces beszélgetések, amidőn esténként fölhívtam Szegeden élő anyámat az utolsó éveiben. Némi különbséget vélek fölfedezni anyám és Tóbiás József előadásmódja között. Bár mindketten a szimultán fogalmazást kedvelték - bonyolult körmondatok, rengeteg törmelékszó, rosszul használt idegen kifejezések -, a magyar szocialisták jelenlegi elnöke mégis eredményesebben járja körbe az asztalnál ülő sakkozókat. Végül majd’ mindig visszajut első partneréhez: a kiinduló gondolathoz. Mire azonban végez a szimultánnal, azt veszem észre, hogy belefáradtam, és már nem is nagyon érdekel, vajon mit akar a pártja.

Az MSZP hangjaként kifejtette ugyan, hogy „Nagyon szeretném, ha világosan tudnánk erről beszélni.”, ám ez az InfoRádió Arénájában sem sikerült neki.