A Centrál Hotel Nyíregyháza központjában található, egy csöndes mellékutcában. Néhányszor aludtam ott ama másfél évtizedben, amíg a helybéli főiskolán tanítottam. Tegnapelőtt konferenciát rendeztek benne, előadónak a régióból elszármazott Lenkovics Barnabást kérték föl. A jogászprofesszornak talán nem jár ki a közjogi méltóság elnevezés, de az állami protokollban közvetlenül a köztársasági elnök, a miniszterelnök és az országgyűlési elnök után sorolható.

Az Alkotmánybíróság rakamazi származású elnökéről ezt írta tegnap a Kelet-Magyarország című napilap: „Egy kis derűt próbált csempészni pénteki előadásába, amikor a közelmúlt eseményei okán megszületett ’viccet’ idézte fel a Centrál Hotel hallgatóságának. - Hogy hívják most a fővárosi pályaudvart? - tette fel a kérdést, majd nyomban meg is válaszolta: - Közel-keleti pályaudvar.” Remélem, a hallgatóiban volt annyi méltóság, hogy nem gurultak a nevetéstől, hanem ugyanolyan zavartan néztek maguk elé, mint most én. Vajon mire véljem a magas közéleti szintről elhangzott megnyilatkozást? A kormányunk ugyanis megszervezte, hogy ne csak a szerb határ közelében élők részesüljenek a Balkán felől érkezett tömegek látványában, hanem a menekültek Budapesten keresztül jussanak el a rövidebb úton is megközelíthető táborokba. A Keleti pályaudvarnál táborozó, hangoskodó kivándorlók vagy háborús övezetből jöttek, vagy „csak” jobban szeretnének élni Nyugat- és Észak-Európában, mint a hazájukban. Ezért utaznak át rajtunk.

347-szer tettem meg a Budapest-Nyíregyháza-Budapest utat. Hajnalban a Nyugati pályaudvarról indultam, és késő este a Keletire érkeztem. Engem is zavarna, ha a visszautam bizonytalanná válna a Keleti pályaudvaron uralkodó állapotok miatt. Talán még morgolódnék is az úgynevezett InterCity-professzorok társaságában, akik nyíregyházi, miskolci, egri, gyöngyösi munkahelyükről térnének haza. A közel-keletiséggel azonban még magánemberként sem viccelődnék.

Vajon tévedek-e, ha kihallom Lenkovics alkotmánybírósági elnök hangulatteremtő tréfálkozásából a szalonrasszizmust? Vajon egy (majdnem) közjogi méltóság tréfálkozhat-e nyilvánosan a szétlőtt közel-keleti településekről érkezett menekülteken, akik nem jókedvükben táboroztak, hangoskodtak a Keleti pályaudvarnál, mielőtt tovább engedték őket Nyugatra? Vajon megkockáztatható-e az a következtetés, hogy a „tréfás” elszólás nemcsak a magas állami tisztségre, hanem az emberi tisztességre is rossz fényt vet?