Nem hagytak maguk után rendetlenséget a lakásomban. A lányok összeszedték a használt papírtányérokat és papírpoharakat, a fiúk pedig a kisasztalra helyezték az üres sörösdobozokat. Nem tudnám megmondani, hányan vettek részt az idei találkozón, mert jöttek-mentek, bár támpontul szolgál, hogy húszas csomagot vettem a tányérból meg a pohárból is, és öt-öt maradt érintetlen.

Volt, aki korán érkezett, mert este héttől mindkét gyerekét ő fürdeti. A másik azt kérdezte, jöhet-e még nyolc körül, mert előbb megfürdetné a gyereket. A harmadik el is hozta, a kisfiú békésen szendergett mellettünk, a kert végi lugasban. A negyedik telefonon mesélte el, hogy orvos-férjét beosztották ügyeletre, holott eredetileg autóval jöttek volna Debrecenből, vonaton azonban nem mer utazni a csecsemővel, mert ki tudja, mi várja a menekültekkel övezett Keleti pályaudvaron. Az ötödik átutazóban, Ferihegyről hatalmazott fel, hogy mondjam el a többieknek: Luxemburgból átköltözött Amsterdamba, és ugyanazt csinálja, csak már egy dán cégnél. Ezen a lugasban ülők elcsodálkoztak, és arról kezdtek beszélgetni, hogy Leviből milyen jó publicista lett volna. Nem késett le róla - mondtam -, a publicisták negyven körül érnek be, és Levente már megtanult hozzá angolul németül meg hollandul.

Innen már csak egy lépés volt a felismerés, hogy akiket a nyíregyházi főiskolán tanítottam, azok közül kevesen gyakorolják az újságírást. Van közük az íráshoz, de leginkább a marketinghez művelik. Vajon ezt kudarcnak vagy sikernek könyveljem-é el? Munkám eredményét nem azon mérem le, hányan nyertek díjat különböző pályázatokon. Azon inkább, hogy kinek mutattam meg a másik utat. Hiába istenáldotta tehetség valaki, ha szakközépiskolába járt, ahol egyetlen nyelvtanórát sem tartottak neki - legföljebb rádióban vagy tévében viheti valamire. Annak se javasoltam, hogy újságírással keresse a kenyerét, aki a szomszédos országból érkezett, ahol a nemzetállam nyelvén tanult. Annak sem, aki elképesztő hitelességgel írt önmagáról, de eszébe sem jutott, hogy mások dolgával foglalkozzék. Tegnap ő is eljött, és beszámolt a nemrégiben megjelent novelláskötetéről.

Annak idején maguk vonták le a következtetést, hogy talán nem az újságírásban kéne látni a jövőjüket, ezért a másik alap-tantárgy, a marketing felé fordították a figyelmüket. Azóta eltelt néhány év, és kiharcolták maguknak, hogy a portéka értékesítése közben is gyakorolhassák az írást.