Erről szakajtónyi dokumentációm gyűlt össze. A kilencvenes évekbeli kasztingok teszik ki a mintegy százoldalnyi összeállítás első harmadát. A „maradék” kétharmad a második Orbán-kormány hivatalba lépése után rajzolódott ki, és 622 idézetet tartalmaz. Gyurcsány Ferenc például 89-szer fejtette ki, hogy miért nem akar még egyszer miniszterelnök lenni. Aztán 2014 közepén ellanyhult az össznépi játék, amelynek azonban tegnap új fejezete kezdődött.

Egy Index-cikk nyomán szárnyra kelt a hír, hogy a szocialisták megszondázták a párttagokat, és politikusaik közül a viszonylag ismeretlen Tóth Bertalan bizonyult a legrokonszenvesebbnek. Azóta sok minden megjelent a volt pécsi alpolgármesterről, nem csoda, ha őt is megkeresték az újságírók, ugyan árulja már el, csakugyan miniszterelnök-jelölt akar-e lenni. Tóth, aki még nem Berci, de már vannak, akik nyilvánosan is lebercizik, cáfolta a belső közvélemény-kutatást, légből kapott pletykának, politikai uborkaszezont oldó szenzációnak nevezte a kasztingot. Ennek ellenére tegnap több interjút adott, mint az előző fél évtizedben együttvéve.

Ez egyelőre inkább csak a nyilvánosság érdeklődését jelzi, bár láttam olyan mozzanatokat is, amelyek azt sejtetik, hogy az újságírók képzeletében élő miniszterelnök-jelöltség nincs túlságosan távol az MSZP szándékától. Mintha a szocialista párt vezetése (vagy annak egy része) nem esne kétségbe, ha feltételeznők, hogy az őszi politikai szezon Tóth Bertalannal indul. Hogy mást ne mondjak, valakik valahol átfazonírozták a negyven éves politikust. A világhálón, régi tévéfölvételeken sokkal kerekebb az arca, ami arra utal, hogy fogyókúrázott, mielőtt hipp-hopp, ripsz-ropsz, ukmukfukk, váratlanul és véletlenül az érdeklődés középpontjába került volna. Ráadásul megváltozott a hajviselete, sőt a kecskeszakálla is eltűnt, ami fiatalosabbá varázsolta a külsejét. Jó a sztájlisztja, bárki fogadta is föl.

Hirtelen jött ismertségén leginkább a szűkebb pátriájában lepődtek meg. A pécsi Bama.hu (leánykori nevén a Dunántúli Napló) publicistája imigyen fogalmazott tegnap: „Jó nagy állóvízbe dobtak követ a pesti újságírók, amikor azt írták, hogy a mi Tóth Bercink lehetne a párt miniszterelnök-jelöltje.” Ahhoz képest, hogy élénk a képzeletünk, a kasztingot cáfoló szocialisták mindent megtettek, hogy alig ismert politikusukról beszéljen a fél ország. Az a benyomásom, hogy hosszú idő után ez az első téma, mellyel átlépték a nyilvánosság ingerküszöbét.