Tegnap rasztaszív megrótt. Szerinte „a moderáció nem hóbort, hanem az Ön legelemibb kötelessége lenne”. „Megint a fasisztáknak” kölcsönöztem „felületet aljas gondolataik terjesztéséhez”. Pedig azt hittem, hogy ezt már tisztáztuk. Az utánközlő portál hiába ajánlja föl a moderálás lehetőségét, világnézeti alapon senkinek sem távolítom el a hozzászólását. Csakhogy ami utána történt, adalék lett az úgynevezett fikakultúrához.

A következő bejegyzésben Esterházy Péter kérdését idéztem. A neves író azt firtatta, vajon egy vidéki újságíró megírhatja-e, amit akar. Erről vita kerekedett, és az egyik kommentelő lezsidózta az Esterházy-család grófi ágából sarjadt írót. Provokációját egy másik azzal ütötte el, hogy a „zsidó” nem föltétlenül a származásra utal, hanem „a liberális világnézetű emberekre használt szitokszó”. Ezzel azonban nem elégedett meg Blogger Géza, aki az író bizonyított zsidóságáról kezdett értekezni. Egy könyvfesztiválra hivatkozott, ahol a Magvető-kiadó főszerkesztője „katolikus szerzőnek” nevezte Esterházyt, „mire a terem előbb szelíden, majd feltörő hullámokban röhögni kezdett”. S hogy értsük is a röhögés jelentését, a kommentelő hozzáfűzte: „amúgy anyai ágon az”.

Forrását föltette a világhálóra, a cikk 2010. április 26-án jelent meg a Népszavában. Pechjére épp az ellenkezője derült ki belőle. Három magyar vendége volt a jeruzsálemi könyvvásárnak, és a közös kérdésre Konrád György magyar zsidó írónak, Spiró György magyar írónak vallotta magát. Esterházy Péter pedig a család katolikus gyökereiről beszélt, ami a Szentföldön, a kereszténység őshazájában korántsem eretnek gondolat. Miután egy jó érzésű kommentelő helyére tette a rágalmazót (idézvén Esterházynak az ÉS-ben megjelent glosszáját), Blogger Géza az író papáját kezdte ki, mondván, hogy a Kádár-rendszerben besúgó volt. Ami máskülönben igaz, Esterházy Péter regényt is írt róla, értelmezvén egy tragikus sorsot. De a papájának és a mamájának mi köze van ahhoz, hogy 2015-ben egy vidéki újságíró megírhatja-e azt, amit akar?

Egy álnéven kommentelő értelmiségi tehát „bizonyít”, célozgat, gyanúsít, híresztel, sejtet, sugall, rágalmaz, és ha rajta kapják, füstgránátot hajít a szobába. Ennek ellenére föl sem ötlött, hogy a nyomait el kéne tüntetni, elvégre a vitában akadtak, akik nevetségessé tették. De mert a digitális szalonomban képtelennek bizonyult az értelmes emberi beszédre, a továbbiakban Blogger Géza nem szólhat hozzá a bejegyzéseimhez.