Ma reggel a hangjára ébredtem. Szanyi Tibor a 180 perc című rádióműsorban egy dolgozatáról beszélt. Miközben hallgattam az olykor kásás szavakat, végigfutott agyamon, hogy írtam néhányszor az MSZP fenegyerekéről, aki annyira független személyiség, hogy még a magyar helyesírás szabályaitól is függetlenítette magát, és akkor is kiállt az nyilvánosság elé, ha előtte iszogatott egy kicsit. Most viszont kíváncsivá tett azzal, amit mondott az állami rádióban.

Kiderült, hogy tegezős körlevele a Kapcsolat.hu-n jelent meg, ami eleve biztosíték arra, hogy csupán azok olvassák el, akik közel állnak az MSZP-hez. Elmélkedhetnék arról, hogy a hosszú értekezés nem való a világhálóra. Arról is, hogy szűkebb érdeklődési körömről, a médiáról gyökeresen mást gondol a szerző, szorgalmazza például a pártsajtót. Pöttyök tarkítják a korántsem egyenletes színvonalú eszmefuttatást, mégis felötlött, hogy talán félreismertem Szanyi Tibort. Nem vonok vissza semmit, amit eddig kifogásoltam a viselkedésében, a nyelvezetében és a szemléletében. Végre azonban egy ellenzéki politikus, aki a dögmelegben is huzamosabb időt szánt a gondolkodásra. Azt firtatja, vajon mivel magyarázható pártjának 2006 óta tartó vesszőfutása. Mi az ősbűn, amely árnyékba borítja a jelenlegi MSZP-t? Mennyire kell baloldalinak lenni ahhoz, hogy pártját elfogadják a potenciális szövetségesek, akik nélkül nem lehet megszüntetni Orbán Viktor rendszerét?

Gyurcsány Ferenc - akit Szanyi úgy jellemzett, hogy „Egy mentálisan megzakkant bolsi milliárdossal nem lehet normális jövőt építeni.” (Facebook.com, 2013.11.15.) - mintha azzal búcsúzott volna az MSZP-től, ő bizony jó vastag könyveket ír majd a baloldal okulására. Hol vannak ezek a könyvek? Akadnak Szanyi Tibornál józanabb, elegánsabb stílusú ellenzéki politikusok, akik másfél éve szenvedtek kétharmados vereséget az országgyűlési választáson, és azóta a második nyarat élik át. A baloldal ősbűnéről és vesszőfutásáról miért nem írta meg a maga elemzését Bajnai Gordon, Botka László, Hiller István, Karácsony Gergely, Lendvai Ildikó, Mesterházy Attila, Szigetvári Viktor? Vajon hozzájuk írhatom-e Tóbiás József nevét? Képesnek tartja-e bárki az intellektuális erőfeszítésre, amire a felsoroltak képesek lettek volna ugyan, mégsem éltek a lehetőséggel?

Helyettük be kell érnünk egy apró termetű, kásás beszédű és helyesírási gondokkal küszködő fenegyerekkel, aki hosszú és vitára késztető okfejtésével legalább tíz centit nőtt a szememben.