Bár e rovat nem szakosodott az elírásokra és tévedésekre, de azért észreveszem őket. Ha már úgy alakult a helyzet, hogy a Médianaplót leginkább az újságírással kacérkodó főiskolásoknak és egyetemistáknak írom. Itt van például a Népszava mai számában olvasható eset.

A patinás napilap is foglalkozik az Országos Roma Önkormányzat körül kirajzolódó botránnyal (az egyik projektből hatóságok vizsgálják 300 millió forint sorsát). Egy Zalából való romapolitikust szólaltatott meg az ATV, az ő elmarasztaló álláspontját foglalja össze az újság ügyeletese. A hírszerkesztő szerint azt mondta Vajda László, hogy „most dőlnek ki a csontvázak a szekrényből”. Nem ezt mondta. Mielőtt azonban elárulnám, hogy valójában milyen szavak hagyták el a száját, hadd világítsam meg az előre gyártott elemek funkcióját az újságírásban. Gyorsan kell dolgoznunk, és ilyenkor hajlamosak vagyunk bevált szófordulatokkal megkönnyíteni a dolgunkat. A politikai újságírók gyakran használják a kézenfekvő csontvázas hasonlatot, ha a közpénz körül ólálkodó politikusokat akarják elszámoltatni.

Csakhogy Vajda László nem gyakorlott közszereplő, aki rutinosan élne a bevált szófordulattal. Helyette ezt találta mondani az Egyenes beszéd című műsorban: „Sorra dőlnek ki a poharak a szekrényből.” Ez sokkal jobban tetszik, nincs ugyanis elkoptatva, ráadásul tükrözi azt a köznapi tapasztalatot, amikor a háziasszony óvatlanul telezsúfolta pohárral a polcot, és ajtónyitásra a konyha kövezetére hullik az egyik. A roma önkormányzati képviselő új színt vitt a közbeszédbe, ám az ügyeletes hírszerkesztő ragaszkodott a régihez. Oké, van ilyen. Ha nem tette volna ki az idézőjelet, most nem is volna mit megjegyeznem. De a tévéinterjúban akadt még egy említésre méltó mozzanat.

Ugyancsak Vajda László ejtette ki azt a szót, hogy „teamcsapat”, ezzel érzékeltetve, hogy Farkas Flórián, az egyes számú magyarországi romapolitikus olyan embereket gyűjtött maga köré, akik talán közreműködtek a 300 milliós hiány (sikkasztás?) létrejöttében. S mert az angol és a magyar kifejezés ugyanazt jelenti, az efféle szószaporítást nevezzük idem per idem-nek. A latin szakkifejezés azt jelenti, hogy ugyanazt ugyanazzal, de a jelenséget a tautológia fogalommal is illethetjük: az azonos jelentésű szavak ismétlésével. A szófecsérlésnek nem örültem annyira, mint a közszereplői szóhasználattól üdítően eltérő poharas hasonlatnak.