Negyvennyolc órával Orbán Viktor tusványosi beszéde után megváltoztak az értelmezés arányai. Az első huszonnégy órában a miniszterelnöki előadás gerincét alkotó menekültügy élvezett elsőbbséget, a másodikban viszont már arra is jutott figyelem, amit a politikai ellenfelekről hallottunk.

Orbán, ugye, gondolati játékra szólított föl bennünket. „Képzeljék el - mondta -, hogy milyen lett volna, ha 2014-ben a baloldal kerül kormányra!” Rögtön segített is a válaszadásban: „Egy nagy menekülttábor lenne az ország.” Félő, hogy már sosem tudjuk meg, mi lett volna 2014-ben, mindazonáltal államérdek is van a világon, és azért, mert a politikai elit másként gondolkodó része gyakorolná a hatalmat, még ugyanolyan komolyan venné a menekültek áradatát. S ha netán a vasfüggöny helyett az Európai Unió pénzén kiépítené a menekültgondozás alaposabb és emberségesebb hálózatát, akkor ezt nem tekinteném hazaárulásnak.

Ma reggel valami hasonlót pedzegetett Tóbiás József. A szocialista pártelnök ATV-beli okfejtéséből mégis azt hallottam ki, mintha diák korában az államrezon szakirodalmán nem rágta volna át magát. Hevenyészve fejtett ki valamit, amire akár föl is készülhetett volna. Ki lehetett ugyanis számítani, hogy a műsorvezető azért hívja a stúdióba, mert kíváncsi, vajon miként válaszol a miniszterelnöki felszólításra. Nem vonom kétségbe a szervezési képességeit, de az a benyomásom róla, hogy a nyilvánosság előtt zavarba jön: nem föltétlenül azt mondja, amit mondani akar. Két példa a ma reggeli interjúból.

Az egyik mondata így hangzott: „Baloldali vezetőként pedig szánalmas, amit a miniszterelnök megenged magának. Szánalmas.” Nyilván nem Orbán Viktor a baloldali vezető, hanem ő, aki szánalmasnak tartja, amit a baloldalról állított a jobboldali kormányfő. Igazán kár, hogy eszmefuttatásából kihullott egy vagy két értelmező szó, melyből kiderülhetett volna, hogy voltaképpen kire gondolt. De ezt is mondta: ”Ha európai értékekért aggódik a miniszterelnök, akkor biztos, hogy nem kerítést emelek.” Érteni vélem, hogy mire gondolt, a saját kezűleg emelt kerítéssel azonban belekeverte magát és pártját az amúgy elmarasztalt vasfüggöny-akcióba.

Orbán Viktor nem beszélt az államérdekről, holott a hatalomba törekvő ellenzék sem szokta függetleníteni magát tőle, Tóbiás József pedig mintha nem hallott volna harangozni az államrezonról. Van tehát egy miniszterelnökünk, aki szándékosan fogalmaz pontatlanul, és egy ellenzéki vezetőnk, aki nem szándékosan.