Még nem sikerült teljesen összehangolni a kormányzati kommunikációt. Ahány kormánypárti politikus, annyiféle megnevezése a magyar-szerb határra tervezett kerítésnek. Van, aki vaskerítésnek nevezte, de olvastam-hallottam biztonsági kerítést, biztonsági határzárat, védvonalat és vasfüggönyt is.

Szintén a legutóbbi szót használta Miskolczi Miklós író. A Facebook-on megjelent szösszenetében kifejtette, hogy 1950-ben, tíz év körüli fiúként, egy határ közeli faluban miként élte meg az akkori vasfüggöny felépítését. Nem vont párhuzamot a Rákosi-rendszer és az Orbán-rendszer között, csak éppen közölt néhány tényt. „Pocsékba ment 122 ezer tonna építési kő, 754 ezer tonna szögesdrót, 35 ezer köbméter gömbfa, 14 ezer tonna cement, 393 mázsa szög, 8 millió darab tégla.” A vasfüggöny költségét hat- és hétmilliárd forint közé becsülte. Apám az idő tájt 800 forintot keresett havonta, és ha szűkösen is, de hárman megéltünk belőle.

Arrafelé is kanyarodhatna e bejegyzés, hogy azt firtatom, vajon megéri-e 25-30 milliárd inflálódott forintból fölépíteni a 175 kilométer hosszú és négy méter magas kerítést. Mégis mellőzöm ezt a gondolatmenetet, mert az a benyomásom, hogy az Orbán-kormánynak már megérte. Emlékezhetünk rá, hogy januárban, egy párizsi merénylet után miniszterelnökünk az arab terroristák ellen szólalt fel. Néhány héttel ezelőtt kipostáztatta nekünk a nemzeti konzultációnak nevezett kérdőívet, amelyben összekapcsolta a terrorizmust a bevándorlással. Néhány napja pedig telerakatta az országot egy híján ezer óriásplakáttal, amelyek hangulatot keltettek a zöldhatárt átlépők ellen. S íme, már-már előttünk tornyosul a XXI. századi vasfüggöny a rajtunk átzúduló népvándorlás megállítására.

Kitűnően megtervezett és kivitelezett a kampány, a tervezett kerítés láncszemei logikusan kapcsolódnak egymáshoz. S ami kormányzati szempontból korántsem mellékes: a hisztériáig fokozott idegenveszély elleni tiltakozás már az ellenzéki médiumokból is kisöpörte az egyéb témákat. Például a szegénységet, a korrupciót, a Quaestor- és a Marcsika-ügyeket. Mindazt, amivel néhány hétig uralták a közéleti napirendet. Nem is tudom, hogy a szakmai teljesítményért gratuláljak-e a kormánypárti kommunikátoroknak, vagy mondjam inkább az ellenzékieknek hogy ejnye-bejnye.