A miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjújáról írott bejegyzésem élénk visszhangot váltott ki a kommentelők körében. A csaknem negyven (39) hozzászólás között akadt egy, amely elgondolkoztatott. Blogger Géza kifogásolta, hogy az „államosított rádió” kifejezést használtam. Azt firtatta, vajon „Mikor volt privatizálva a Kossuth rádió? Korábban is köztulajdonban volt, most is ott van.”

A kommentelőnek igaza van. A Magyar Rádió a rendszerváltás után is köztulajdonban maradt, sőt az 1995. december 21-én elfogadott médiatörvény nyomán sem változott meg a jogállása. (Holott épp ez a jogszabály tette lehetővé magánrádiók és magántelevíziók alapítását.) Ha az államosítás azt jelenti, hogy ami korábban magántulajdon volt, az akár köztulajdonba is kerülhet, akkor csakugyan pontatlanul fogalmaztam. De milyen jelzőt használjak, ha az állam jelenlegi működtetőinek sikerült a jogilag pontatlan, gyakorlatilag azonban pontos (érzékelhető) műveletet megvalósítani?

A rendszerváltás óta nem volt olyan kormány, amely tiszteletben tartotta volna a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Magyar Távirati Iroda közszolgálati jellegét. Nem sokkal a hivatalba lépés után a saját emberüket ültették ama szerkesztőségek élére, melyek befolyásolhatták a médiafogyasztók-választópolgárok nézeteit. Mindazonáltal 2010-ig bizonyos mérsékletet tanúsítottak. 1998 és 2002 között még az első Orbán-kormány sem nyúlt a közszolgálati médiumok státuszához, másrészt elviselte az automatikus válaszadás jogát. Az utóbbi kifejezés az angolszász közszolgálatiságból való, és elterjedt a polgári demokrácia országaiban.

Úgy foglalható össze, hogy ha a kormány bejelent valamit, akkor a szerkesztők mögé helyezik az ellenzéki pártok álláspontját is. A hírcsokor első helyére kerülhet ugyan a kormányzati információ, miután azonban több ellenzéki párt van a parlamentben, nyilvánosságra hozott véleményük az esélyegyenlőség látszatát kelti. A kétharmad jegyében ezt a látszatot szüntette meg a második Orbán-kormány. Ráadásul a 2010. december 21-én elfogadott médiatörvény értelmében össze is olvasztotta a közszolgálati intézményeket. Államosította tehát a kétségkívül köztulajdonban lévő, mégis a kormány magántulajdonaként kezelt médiumokat. Köztük a Magyar Rádiót is.