Hálás vagyok egy elmarasztaló kommentért. Szerzője zokon vette, hogy néhány nappal ezelőtt Fidesz-politikusokat róttam meg, mert minősítették az újságírók kérdéseit. Mentségemre szóljon, hogy nem a világnézeti elfogultság beszélt belőlem. Arról tűnődtem, hogy a megszólaltatottak közül majdnem mindig ama politikusok bíbelődnek az újságírók kérdéseivel, akik éppen hatalmon vannak. A példatárban vannak szocialista és szabaddemokrata politikusok is, akik 2002 és 2010 között szintén szükségesnek vélték, hogy beszélgetés közben éreztessék, ki az úr a háznál.

De hogy friss példát említsek, olykor ellenzéki politikusok is hajlamosak megkóstolni az interjú készítőjét. Az előzményhez tartozik, hogy tegnap Barabás Richárd PM-es politikus odalépett Kovács Zoltánhoz egy utcai sajtótájékoztatón, és kék gumicsontot nyújtott át a kormány-szóvivőnek, aki a nemzeti konzultációnak nevezett idegenrendészeti kérdőívet szerette volna hivatalosan is bejelenteni. A purparlénak folytatása lett az egyik esti tévéműsorban, és a civilben színész Barabás emlékezetessé tette a szereplését. Nekem pedig alkalmat teremtett arra, hogy megint szóba hozhassam szakmánk egyik íratlan szabályát. A beszélgetés körülbelül tíz percig tartott, és a huszonéves interjúalany négyszer minősítette a műsorvezető tevékenységét, ami országos csúcsnak számít.

Ezt mondta: „Nagyon jó kérdés, ezt más is föltette.” Meg ezt: „Nahát, ez egy jogos kérdés.” Majd ezt is: „Ez nagyon gyanús kérdés.” Végül pedig ezt: „Hadd válaszoljak a kérdésre kérdéssel.” A legutóbbi mondat megítélésében bizonytalan vagyok, mert a visszakérdezésről nem hallottam Fazekas Gyuri bácsitól a Magyar Hírlap szerkesztőségében. Bertha Bulcsu sem beszélt róla az ÉS-ben, és Lőkös Zoltán sem a Hétfői Híreknél. Azt viszont néhai mestereim szinte tollba mondták, hogy ha az interjúalany a kérdéseinket minősítgeti, a tőlünk telhető tapintattal hárítsuk el, utasítsuk vissza, küldjük a fenébe.

Barabás Richárd voltaképpen kedves fiú, tegnap este is csak tekintélyt akart szerezni magának. Egy parlamenti párt szóvivőjeként azonban tudnia kellett volna, hogy a kérdéseik minősítésére háklisok a nyilvánosság képviselői. Tanulhatna főnökétől, Karácsony Gergelytől, aki a rá jellemző kisfiús mosollyal fordult április 22-én a tévés műsorvezetőhöz: „Nem tisztem minősíteni az újságíró kérdéseit, de ez álkérdés.”