Divat lett az ökumenikus vita. A jelző azt jelenti, hogy az összejövetelnek nincs felekezeti jellege. A hazai tévék úgy fordítják magyarra, hogy az egyik oldalról is meghívnak politikai elemzőket meg a másikról is. Csakhogy a politológusok műfaját napra pontosan egy hónapja elparentálta Török Gábor. Nekrológot írt a politikai elemzésről, és idézte ama pártvezetőt, aki kifejtette, hogy „beküldtük az embereinket” a tévéstúdióba.
Ahogy elnézem Lánczi Tamást és Mráz Ágoston Sámuelt, az a benyomásom, hogy mindent megtanultak a politikatudományból, amit elrejtenek a nyilvánosság elől, ha úgy hozza az őket küldő politikai csoportosulás érdeke. Úgy tartanak lépést a közéleti eseményekkel, hogy nem nyilvánítanak önálló véleményt róluk. Az a feladatuk ugyanis, hogy a pártjuk javára próbálják befolyásolni a közvéleményt. Bizonyára ezért temeti Török Gábor a politikai elemzést, nem minden ok nélkül. Ugyanebben a körben egyre inkább kivételnek hat G. Fodor Gábor. Az egyik Fidesz-háttérintézmény stratégiai igazgatója néhány héttel ezelőtt azzal lepett meg bennünket, hogy az első Orbán-kormány ’polgári’ jelzőjét politikai terméknek minősítette.
Ki is verte a biztosítékot azoknál a konzervatív értelmiségieknél, akiknek van még értékrendszerük, hisznek például abban, hogy Orbánék polgáriasítani akarják az országot. Tegnap este magyarázatot kaptam a kibeszélő viselkedésére, mert egy ökumenikus tévéműsorban ezt mondta: „A választópolgárok úgy látják, hogy a Fidesz bele akar szólni az életükbe.” A miniszterelnöki tanácsadó a netadóra, az útdíjra és a vasárnapi zárva tartásra utalt, a legutóbbi esetben egy fantompárt, a KDNP túszának vélte a Fideszt. Nem az ellenfél hangja beszélt tehát belőle, hanem azé az értelmiségié, aki immár nem rejti véka alá a véleményét.
Nem mindegy persze, hogy kinek szánja a szavait: a kormányfő fülének vagy a nyilvánosságnak. A második kiszólása után már aligha feltételezhetjük, hogy amit mondott, véletlenül csúszott ki a száján. De vajon miért teszi ezt? Azért-e, mert akik tanácsot kérnek tőle, már nem hallgatnak rá? Vagy azért, mert olyan sokáig volt diszkrét, hogy akár indiszkrét is lehet? Esetleg azért, mert olvasta Török Gábor nekrológját a politikai elemzésről, és elhatározta, hogy függetleníti magát? A választ nem tudhatom, azt viszont érzékelem, hogy a nyilvánosság előtt mind gyakrabban vállalja a saját véleményét. Talán már nem is érdemes a pártszolgálatos elemzők közé sorolni.
