Nem fontos, bár jellemző adalék, hogy órányit késtem e bejegyzés továbbításával. Délelőtt fél tizenegy körül szoktam átküldeni a Blog.hu-hoz, ma is ezt tettem, csak éppen elfeledkeztem arról, hogy a tavaszi időszámítás miatt hajnalban egy órával későbbre kellett volna állítani a lakásban lévő órákat. Sebaj, több időm maradt tűnődni a tegnapi poszthoz írott hozzászólásokon.

A Figyelő álnevű kommentelő 10.26-kor például megemlítette, hogy 1990. május 23-án a Magyar Televízió akár végig is közvetíthette volna Antal József egynapos miniszterelnök parlamenti beszédét. Mert igaz ugyan, hogy az egyes csatornán elbeszélte az időt a Milan-Benfica BEK-döntő elől, de ott lett volna neki a kettes. Igaza van, bár nem velem vitatkozik. Tegnap csupán azt írtam, hogy huszonöt évvel ezelőtt egyetlen televízió volt Magyarországon, azon belül pedig úgy oldották föl az imént jelzett ellentmondást, hogy a kormányfőt lekeverték a képernyőről. A tisztelt kommentelő nem tudhatja, hogy másfél évvel ezelőtt már pedzegettem e rovatban a kettes csatorna kérdését, szívesen árnyalom hát a képet.

2013 decemberében azzal érveltem, hogy azért nem vitték át az egymásra torlódó műsorok közül az egyiket a kettesre, mert az ország háromnegyed részében nem lehetett fogni. Adatot idéztem a korabeli sajtóból, amelyet azonban néhány órával ezelőtt pontosított az egyik hozzászóló. A Magyar Televízió hajdan magas beosztású munkatársa névvel osztotta meg az ismereteit, de kérte, hogy az olvasók előtt tartsam titokban. Az immár nyugdíjas tévés elmondta, hogy annak idején a cége finanszírozott egy felmérést, amelyet nem hozott nyilvánosságra, noha kiderülhetett volna belőle, hogy a kettes csatorna az ország 78 százalékában, vagyis valamivel több mint háromnegyed részén nézhető és hallgatható.

Kérdésemre kifejtette, hogy ha aznap ő lett volna az ügyeletes szerkesztő, sugározta volna a drágán megvásárolt és műsorba iktatott BEK-döntőt. De a miniszterelnököt sem keverte volna le, hanem átirányította volna a kettesre. Azt már én fűzöm hozzá, hogy nem így történt. Utólag persze könnyű okosnak lenni, akkor viszont gyorsan kellett dönteni. Ráadásul 1990 májusában még nem tudhatták a tévések, hogy az újdonsült kormányfő szeret történelemórákat tartani, ezért elhúzódhat a parlamenti bemutatkozása. És biztos, hogy „kettesítését” a rendelkezésre álló rövid idő alatt technikailag meg lehetett volna oldani?