A Népszava első oldalon hozta a hírt: „Jöhet a kormányhű újságírók képzése”. A harmadik oldalon pedig feltűnt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem homlokzata, azt sejtetvén, hogy kizárólag a falai között képzik majd a média munkatársait.

Alighanem olyan szerző írta a cikket, aki nem bogozgatja évek óta a média összefüggéseit. Ezt azonban csöndes kritikának szánom, a címben olvasható félreértés mögött ugyanis ama jelenség húzódik, amely több szerkesztőséget jellemez. Például az Origót, amely tegnap így foglalta össze a mondandóját: „Állami irányítás alá kerülne az újságíró-képzés”. Ezt a mozzanatot olyan írásokban is fölfedeztem, amelyeknek a szerzői óvatosabb címeket találtak ki. Álláspontjukat hadd pontosítsam egy újságíró tapasztalatai révén, aki 1993 ősze óta dolgozik a felsőoktatásban.

Akik az idő tájt visszahozták az állami felsőoktatásba a kommunikáció szakot, még az újságíró-képzést tartották szem előtt. De hamarosan kiderült, hogy a munkaerő-piac igényli az intézményes kommunikációt is. Az újságírással kacérkodók kitanulták, hogyan kell képviselni az össztársadalmi érdeket. A majdani szóvivők és sajtóreferensek azt sajátították el, miként képviselhető az állami, intézményi, céghez kötődő részérdek. Megtanulták tehát, hogyan lehet kidomborítani egy gazdasági vagy politikai termék előnyeit, és elrejteni a hátrányait. A kilencvenes években minden harmadik kommunikáció szakos kötött ki a médiában, ám a kétezres években fokozatosan csökkent az arányuk. A fordulat akkor következett be, amikor a kommunikáció szakosoknak már nem volt kötelező részt venni az újságíró-szemináriumokon; nem ízlelhették meg az  önkifejezés lehetőségeit. Manapság legföljebb minden tizedik kommunikáció szakos jut el médiás munkahelyre, a „maradék” pedig képviseli a különböző részérdekeket.

Elképzelhető, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kisajátítaná a kommunikáció szakot. De ha ezen töri a fejét, azért képzelődik, mert az állam jelenlegi irányítói fontosabbnak tartják a részérdekek képviseletét az össztársadalmi érdekekénél. Abban érdekeltek, hogy intézményi kommunikátorokat képezzenek, akik nem az ügyek nyilvánosságra hozatalát szorgalmazzák, hanem az eltitkolását. Ez is egy szakma. Az újságcímekben olvasható félreértést pedig egyelőre felejtsük el. De ha a Ludovika épületében mégis részérdekeket képviselő újságírókat szeretnének képezni, az ott végzetteket inkább propagandistának kéne nevezni.