Két készülékem közül a japán zsebrádió a közszolgálati adó hullámhosszára van állítva. Reggel hatkor ébreszt föl, bár néha belealszom a 180 perc című hírműsorba. Ma reggel mégis kettőzött figyelemmel hallgattam, noha elképzelhető, hogy Kocsis Éva műsorvezető épp akkor beszélt valakivel a Simicska-Orbán háború figyelemre méltó eseményéről, amidőn néhány percre elbóbiskoltam.

Vállalva a tévedés kockázatát azt állítom, hogy a közszolgálati rádió elhallgatta a tegnap szenzációját: a magyar gazdasági élet meghatározó személyisége besúgással vádolta hajdani katonatársát, az ország miniszterelnökét. Műfajelméletből tanítom a hírértéket, amelynek tizenhárom ismérvét sorolta föl egy Walther von La Roche nevű médiakutató, csakhogy még így is a legszubjektívebb szakmai fogalom, mert függ a szerkesztő beállítottságától, szándékától, döntésétől. Nehéz volna azonban meggyőzni arról, hogy Orbán Viktor esetleges érintettségének nincs hírértéke, mégis mintha említetlenül maradt volna a ma reggeli hírműsorban. Hiányát hadd érzékeltessem egy példával.

A műsorvezető megszólaltatta Schiffer Andrást, és az LMP társelnöke kifejtette az álláspontját néhány időszerű kérdésről. Sorjázta ama paneleket, amelyekből kirajzolódott, hogy a kis ellenzéki párt miért nem azonosul az Orbán-rendszer szellemiségével, arról viszont egy szót sem ejtett, hogy miként vélekedik Simicska Lajos mellbevágó megjegyzéséről. Igaz, hogy a kérdező újságíró nem is firtatta, ettől azonban a szalonellenzéki politikus még szóba hozhatta volna, ha nagyon akarja. Annál is inkább, mert néhány órával korábban írt már róla a közösségi oldalon. A Simicskával készített interjú tegnap este 18.17-kor jelent meg a Mandiner.hu-n, Schiffer pedig egy órán belül reagált rá a Facebook-on.

Mondandóját úgy foglalnám össze, hogy ha a Fidesz nem vetette volna el javaslatát az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról, akkor most Orbán és pártja nem volna kínos helyzetben. Aztán aludt egyet a véleményére, és másnap hajnalban bement a stúdióba - vagy otthon vette föl a telefont -, és nem hozta kínos helyzetbe a közszolgálati rádió aktuális szerkesztőségét. Az már a helyzet iróniája, hogy ma reggel többször is bemondták a hírműsorban, hogy március 15-én kezd sugározni a közszolgálati hírtelevízió is, amelynek vadonatúj jelmondata felfogható az olykor feltűnően visszafogott kormányzati kommunikáció paródiájaként: „A legfrissebbet a leggyorsabban.”