Még nem írtam Baló György új háttér-műsoráról, pedig már második hete sugározza az RTL II. Tegnap este fél tízkor azonban három ismerősöm is megszólalt a tévéstúdióban.

Gyurival együtt jártunk Hermann István izgalmas Shakespeare-szemináriumára az ELTÉ-n. Akkoriban mindent mindenkinél jobban akart tudni, most viszont bölcsen, visszafogottan vezette a beszélgetést az ukrán-orosz konfliktus két szakértője között. Krausz Tamás egy évfolyammal lejjebb tanult a debreceni egyetemen, és velem együtt Ránki György professzor tanítványának számít. Kitűnő Szovjetunió-Oroszország-kutató lett belőle. Kevesen emlékeznek rá, hogy egy időben meglepően jó miniportrékat írt újságokba magyar politikusokról. Partnere, Hajdu Nóra az egyik baloldali párt szakpolitikusa, mellesleg nálam írta diplomamunkáját a szegedi egyetemen. Bármennyire kinőtte magát, látatlanban azt mondtam volna, hogy egy vitaműsorban aligha rúg labdába Krausz professzor mellett. Nem így történt.

Súlyos érveket hallottam Tamástól, a rokonszenvem mégis Nóráé lett - az egyetemi tanár ugyanis vizsgáztatott. Eddig azt hittem, hogy a jellegzetesen katedrális beidegződés csupán Gerő András történészt jellemzi, tegnap este azonban kiderült, hogy a legjobban felkészült szakemberek is sebezhetőek a nyilvánosság előtt, ha kikérik maguknak, hogy a vitapartnerük közbeszól, azt viszont nem veszik észre, hogy ők pedig letorkolják a másikat. A vitapartner talán nem elég tapasztalt, a szavakat sem fűzi oly rutinosan mondatokká, ám kellő tudást halmozott fel már ahhoz, hogy nyilvánosan is kifejthesse az álláspontját. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy méltányoljuk a tapasztaltabb érveit, a rokonszenvünket mégis a megalázott félnek tartalékoljuk.

A jelenségről azért tűnődöm, mert be kell vallanom, hogy a Krausz-Gerő-féle tanárok közé tartozom. Nem egyszer azon kapom magam rajta, hogy közbeszólok, mert már világos a másik gondolatmenete, esetleg unom is az okfejtését. De ha vizsgáztatok, hagyom beszélni a diákokat. Nem szólok közbe, tíz percig mindenki azt mond, amit jónak lát. Ezt a helyzetet az értelmesebb hallgatók meghálálják, mert olyan médiapolitikai összefüggéseket bontanak ki, melyekre nem is gondoltam. A számon kérés ettől válik nemcsak érdekessé, hanem hasznossá is.