Körülbelül negyven óra telt el a Merkel-látogatás óta. Azóta kétszer is megjelentek a napilapok, az online sajtó pedig folyamatosan értelmezi a miniszterelnöki találkozót. A kommentárokból kirajzolódott, hogy a kormányzati kommunikáció csökkentené az illiberális mozzanat jelentőségét, a nyilvánosság képviselői viszont növelik. De ha már az újságírók akarata érvényesül, vajon miért nem figyeltek föl egy ellentmondásra?

Hétfő délután állt a sajtótájékoztatón, egymástól néhány méternyire a német kancellár és a magyar miniszterelnök. Német újságíró kérdésére Merkel azt fejtegette, hogy az illiberális jelzőt nem képes értelmezni a demokráciával kapcsolatban. S bár Orbán Viktort senki sem kérdezte ebben az ügyben, országunk vezérképviselője nem bírta ki szó nélkül, és a vendég felé fordulva, hozzá címezte: „Aki azt mondja, hogy a demokrácia liberális, az privilégiumot követel egy eszmerendszernek, amit nem adhatunk meg neki.” A teremben mindenki érezte, hogy itt most nemcsak két országvezetési gyakorlat feszül egymásnak, hanem két személyiség is. A magyar kormányfő például megismételte tavaly nyáron, a tusnádfürdői táborban elmondott beszédéből a leghírhedtebb állítást.

Érteni vélem, miért éppen ez a kétségkívül látványos mozzanat váltotta ki a hazai sajtó érdeklődését. Azt viszont nem értem, hogy az ismétlés óta eltelt negyven órában miért nem került szóba Szemerkényi Réka egyik múlt heti kijelentése? Washingtonban végre elfogadták újdonsült nagykövetünk személyét, aki ebből az alkalomból interjút adott egy kormány közeli hetilapnak. Orbán Viktor volt külpolitikai főtanácsadója föltárta egy tavaly nyári botrány hátteret: „A miniszterelnök néhány héttel a beszéd után maga mondta el, hogy számára mást jelent az illiberalizmus, mint amit a nemzetközi környezet ért rajta, ezért szerencsétlen volt a megfogalmazás.” (Heti Válasz, 2015. január 29.)

A szövegből nem világos, hogy az utolsó félmondat („ezért szerencsétlen volt a megfogalmazás”) kinek az értelmezését tükrözi: az önkorrekcióra esetleg hajlamos Orbán Viktorét vagy az interjúalanyét. De ha a miniszterelnök csakugyan tisztában van azzal, hogy számára mást jelent az illiberalizmus, mint amit a nemzetközi környezet ért rajta, akkor vajon mi a csudának foglalta össze, erősítette meg tusnádfürdői álláspontját épp a német kancellár jelenlétében? Ráadásul úgy, hogy a német újságíró nem is őt kérdezte.