A képernyő előtt ülve hallgattam végig Gyurcsány Ferenc tegnapi évértékelőjét. Az a benyomásom, hogy a volt miniszterelnök változatlanul jó szónok. Különösebb erőfeszítés nélkül töltötte ki mondandóval a háromnegyed órát. Legérdekesebb gondolata bizonyára a rögtönzés hevében csúszott ki a száján: „Ők is a haza.”

A szövegösszefüggésből kikövetkeztethető, hogy a másik oldalra utalt. Mindenkivel tárgyalna az ország jövőjéről, akit nem Orbán Viktornak hívnak. Ehhez képest fejtegette, hogy pártja, a Demokratikus Koalíció bent marad a parlamentben. Noha képviselői biodiszletnek érzik magukat, azért nem vonulnak ki az országgyűlésből, mert mit szólnának a választópolgárok, akik mégiscsak beszavazták őket. Ha most a DK-sok megfutamodnának, a következő választáson miért voksolnának rájuk az emberek? Ez bágyadt magyarázatnak hatott, bár a szónok megnyugtatta a hallgatóságot, hogy egy frakció nélküli képviselő mindössze havi félmillió forintot vihet haza. Ugyancsak tegnap derült ki, hogy egyik legközvetlenebb munkatársa, Gréczy Zsolt Budapesten havi nyolcvanezer forintért lett tagja az egyik közszolgálati cég felügyelőbizottságának. Az újságíró-szóvivő azzal védekezett, hogy csupán nettó ötvenötezret kap majd kézhez.

A Demokratikus Koalíció tehát tudomásul vette a realitásokat. A Parlament épületéből nem vonul ki az utcára, elkerülné a valószínűleg véráldozatokkal járó forradalmat, inkább előre hozott választásban gondolkodik. Addig is szerényen próbál megélni az állami apanázsból. Ez az elképzelés lehet alaposan megrágott, végiggondolt eszmefuttatás eredménye, amihez minden politikusnak joga van. Csakhogy nem maradhat levegőben a korábbi elképzelés, amely a tegnap megfogalmazottnak épp az ellenkezőjét jelentette. Gyurcsány Ferenc 2010 óta hétszer pendítette meg a bojkott lehetőségét, legkeményebb mondata ez volt: „A cselekvés most a bojkott.” (Facebook.com, 2011. november 29.) Ráadásul abban különböztette meg pártját a baloldali szerveződésektől, hogy a Demokratikus Koalíció nem az Orbán-kormány, hanem az Orbán-rendszer „legádázabb” ellenfele.

Tudomásul vehető, ha egy politikus új stratégiát vázol föl az évértékelőjében. Gyurcsány okfejtése azonban akkor válhatott volna hitelessé, ha elmondja, miért hagyott föl a régebbi, sokkal radikálisabb elképzelésével. Az érdemibb magyarázatnak bele kellett volna férnie a háromnegyed órába.