Szokatlanul őszintének hatott Lánczi András interjúja az InfoRádióban. A Századvég Alapítvány elnöke nem finomkodott. Kimondta azt, amit a kormánypárti politikusok be nem vallanának a nyilvánosság előtt: „Amit az egyik politikai célnak nevez, azt a másik korrupciónak.” Arról beszélt, hogy az Orbán-kormány miként hozza helyzetbe a hozzá lojális vállalkozókat. Volt azonban egy mondata, melyet mellékesen fogalmazott meg, engem mégis érzékenyen érintett.

Azt fejtegette, hogy provinciális az a látásmód, miszerint bárdolatlanság, ha Orbán Viktor külföldi vendégségben zsebre dugja a kezét, vagy a brüsszeli pódiumon kézen fogva vonszoltatja magát az Európai Bizottság elnökével, Junckerrel. Bevallom, hogy ebben a rovatban többször is foglalkoztam a magyar miniszterelnök neveltetési gondjaival. Sőt, a magyar miniszterelnökökéivel is, mert e jelenségkörbe sorolom Gyurcsány Ferenc hasonló megnyilvánulásait. Évekig kínlódott például azzal, hogy mikor kell ki-, illetve begombolni a zakóját. Amit az uniós kormányfők találkozóján, a légkondicionált teremben levetett, és két meglepett miniszterelnök közé hajított, az asztalra.

Eme bejegyzések aligha érintették a lényeget, engem mégis érdekelt, hogy milyen azoknak a kommunikációja és metakommunikációja, akik képviselnek bennünket a nemzetközi nyilvánosság előtt. Úgy tapasztaltam, hogy nem szerencsés, ha vezetőink képtelenek alkalmazkodni az úriemberség írott és íratlan szabályaihoz. Nekem se volt gyerekszobám, engem se kergetett nörsz a zongora körül, és ez talán meg is látszik a viselkedésemen. Mentségemre szóljon, hogy nem vagyok miniszterelnök, és csupán egyetemi oktatóként szoktam néha képviselni a hazámat nemzetközi tanácskozásokon.

Irigylem azokat a nyugati politikusokat, akiket a szüleik Cambridge-be, Oxfordba, a Harvardra, a heidelbergi egyetemre fizettek be, és nemcsak a történelmet meg a politológiát tanulták meg. Azt is elsajátították, hogy miként kell késsel, villával enni, és hogy társaságban nem dugjuk zsebre a kezünket, és amikor leülünk, kigomboljuk a zakónkat, amikor pedig felállunk, akkor begomboljuk, továbbá légkondicionált teremben nem hajítjuk lezserül a komplett öltönyben feszítő úriemberek közé. A példatárból kihagytam a kézzel vonszolás mulatságos jelenetét, mert áldozatnak tartom inkább a fideszes miniszterelnököt. Olyan légkörben nevelkedett, amelyben a fineszes úriemberek beugratós trükkjére sem készítették föl.