A barátok temploma Kecskeméten van, a főtér egyik kiöblösödésében. Diákként sokszor álltam ott, a vasárnapi istentiszteleten. Legutóbb a kalocsai érsek misézett benne, majd a Szalézi Szent Ferencről elnevezett díjat átnyújtotta három Bács-Kiskun megyei újságírónak. A tudósítás szerint kifejtette, hogy „a média hatalom”, és ebben van is valami. Csakhogy Bábel Balázs ráadásul interjút adott a megyei napilapnak, és cifrázta: „A média negyedik hatalmi ág - ahogy mondják.” Rosszul mondják, és attól tartok, hogy a hamis érvelés hamarosan ismét felbukkan.

Közeledik március 15-e, a szabad sajtó napja, melynek előestéjén újságírókat szoktak kitüntetni. Ilyenkor a politikai hatalom képviselői azzal veregetik meg a tollforgatók vállát, hogy a sajtó csakugyan a negyedik hatalom. Mielőtt megfogalmaznám, hogy miért nem az, néhány szó a három ágról. A felvilágosodás kora óta kikristályosodott az a felfogás, hogy a törvényhozás az első, a végrehajtó hatalom a második, az igazságszolgáltatás a harmadik hatalom. A parlamentnek és az igazságszolgáltatásnak pedig az is dolga, hogy ellenőrizze a kormányt, vajon miként hajtja végre a törvényeket. Nem meglepő, hogy ezt nehezen viseli a végrehajtó hatalom, és igyekszik maga alá gyűrni a másik két hatalmi ágat.

Könnyebben sikerülhet neki, ha például kétharmados többségre tesz szert az országgyűlésben. Elvégre az őt hivatalba emelő parlamenti többség aligha ellenőrzi, és ha saját emberét választatja meg az ügyészség vezetőjévé, illetve lefejezi a bírói kart, akkor a másik két hatalmi ág sem élhet a kontroll lehetőségével. Óhatatlanul előtérbe kerül a sajtó, és átveszi a kormány ellenőrzésére egyre kevésbé vállalkozó ágak kontroll funkcióját. Ebből fakad a negyedik hatalom tévképzete. A vállveregető értelmezés legyezgeti persze az újságírók hiúságát, róluk mondta egy Ivanics Ferenc nevű kormánypárti képviselő: „A politikus számára minden sajtókitüntetés átadása olyan, mintha fácánként a legjobb vadásznak adna díjat.” (Kisalföld, 2002. március 14.)

Igazán kár, hogy nem vagyok eltelve önmagunktól, és a német szociológus Jürgen Habermas nyomán az a benyomásom, hogy nem a sajtó veszi át a háttérbe szorított hatalmi ágak ellenőrző funkcióját, hanem a nyilvánosság. A média pedig a nyilvánosság eszközrendszere, elemei a sajtó, a rádió, a televízió és most már az internet is. Akadt olyan értelmező, aki éppenséggel a világhálót mondta az ötödik hatalomnak, ezt azonban még nem vette szájára a kalocsai érsek.