A Fideszen belüli feszültségek az urizálás megítélésében sültek ki. A „veteránok” bírálják a parvenűséget, a leplezetlen vagyonhalmozást. Közéjük tartozik Kövér László, az országgyűlés elnöke is, akinél méltányolta az ellenzéki sajtó, hogy feddhetetlen közéleti személyiségként fejtette ki álláspontját a mértéktelenül gazdagodó „fiúkról”. Osztanám ezt a nézetet, ha választ kapnék arra, vajon vett-e föl útiköltség-térítést.

Szigetszentmiklóson lakik, a Parlament épületétől félórányira, ugyanakkor 2010-ben a Zala megyei lista első helyéről jutott be az országgyűlésbe (előtte három ciklusban közelebbről, Veszprém megyéből). Jogilag lehetősége lett volna fölvenni a Veszprém-Budapest-Veszprém és a Zalaegerszeg-Budapest-Zalaegerszeg utak után a költségtérítést. Ha ezt megtette, mióta, hányszor és mennyi pénzt vett föl? Mindezt nemcsak azért firtatom, mert a talán jogszerű, de erkölcsi érzékem szerint tisztességtelen műveletek megkérdőjelezhetik a neki tulajdonított feddhetetlenséget. Azért is, mert tavaly nyáron a Magyar Nemzet hasonló ügyben kezdte ki Tóbiás Józsefet.

A kormánypárti napilap szerint az MSZP újdonsült elnöke nyíregyházi lakásba van bejelentve, és bár Érden, a Parlament épületétől félórányira lakik, a költségtérítést mégis évek óta a tízszer hosszabb útra vette föl. Pártja rövidre zárta az ügyet, mondván, hogy a szocialista politikus „minden vonatkozó jogszabályt betartott”. Nem a költségtérítés tényét tagadta tehát, hanem azt állította, hogy Tóbiás törvényesen vett föl állítólag 50 millió forintot. Azóta csönd van. A kormánypárti sajtó nem feszegeti a részleteket, mert még kiderülne a kormánypárti politikusok érintettsége is. Az ellenzéki sajtó szintén hallgat, mert még kiderülne a volt kormánypárti politikusok érintettsége is.

Nem feltételezem sem Kövér Lászlóról, sem Tóbiás Józsefről, hogy megszegte volna a törvényt. Mégse lepődnék meg, ha a részletek arról árulkodnának, hogy a törvényhozóknak maguk felé hajlott a kezük. Vajon a néhány hónapja működő, megfelezett létszámú országgyűlés tagjai élhetnek-e még a furcsa lehetőséggel? Ha már nem, vajon kivizsgálta-e valamelyik hatóság a korábbi ciklusok útiköltség-térítési ügyeit? Van-e kimutatás arról, hogy a hajdan 386 képviselő közül ki és mennyit vett föl? Mert ha sárosak a törvényhozóink, akkor csupán annyi különbség van a „veteránok” és a mértéktelenül gazdagodó „fiúk” között, hogy az előbbiek kevésbé feltűnő módon tették zsebre az adófizetők pénzét.