A tegnap esti tüntetés nyolc körül fejeződött be. A tudósítók közben dolgoztak, mert sürgette őket a lapzárta. Ha a szerkesztőségek között lenne forró drót, akkor is nehéz lett volna egyeztetni a minősítéseket. Ma reggel átnéztem a politikai napilapokat, vajon mit írnak a tiltakozó civilekről.

A résztvevők száma kétségkívül ezrekre rúgott, ám az ezer szót a Népszabadság sokkal jellemezte, a Népszava többel. Bizonyára a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap sem egyeztetett, mégis a néhányat választották. Egyik szerkesztőség sem bonyolódott számháborúba. Vajon levonható ebből, hogy az idei első tüntetés nem számlált többet tízezernél, vagyis a fáradtság jeleit mutatta? Elvégre ennyi dühös civil nem sok egy 1,7 milliós városban. Éppenséggel lehettek volna többen is, ha a szervezők bekapcsolták volna a vidéki városokban létrejött „polgári négyzeteket” (a pécsi tüntetésen szónokló Nagy Bandó András találó megfogalmazását idéztem).

A tegnap esti szervező azonban nem fogadta el az időközi választásra készülő független képviselőjelölt, a veszprémi Kész Zoltán jelentkezését. Várady Zsolt nem kért olyan szónokból, aki elfogadta (baloldali) pártok támogatását. Érvelését értem, mégis talán másként tudósítottak volna az országos újságok, ha a tömegben feltűnnek a települések nevét tartalmazó táblák, mögöttük a különbusszal érkezett tüntetők. Értem, hogy a tegnapi szervező fenntartja magának a párttá alakulás jogát, és nem akar közösködni a majdani konkurenciával, csakhogy távolságtartása budapestivé szűkítette a szónokilag egyébként meglepően színvonalas rendezvényt. S hogy nem csupán félreértésről van szó, arról a másik ismert szervezővel, Vágó Gáborral készített villáminterjú árulkodott.

Arra a kérdésre, hogy a civil mozgalmak egyeztetnek-e, igennel válaszolt. Az egyik találkozón fővárosi aktivisták ültek össze tegnap, a másikon határon túliak beszélgettek. Az utóbbi esetben nem említett időpontot és helyet, de a Budapest és a határ közti tiltakozókat sem hozta szóba. A hiányos felsorolást nem először hallottam fővárosi tüntetésszervezőktől, akiknek ezért vélem szűknek a látókörét. A siker az volna, ha a falvak népe is fölébredne. De ha a budapesti civilek a vidéki Magyarország ébredező városaival sem keresik a kapcsolatot, sőt a kinyújtott kezet is félretolják, akkor a tudósítók legközelebb sem bonyolódnak számháborúba. Ezrekről szólván beérik a sokkal, a többel és a néhánnyal.