Ha Pesten élő kollégáim foglalkoznak a vidéki sajtóval, nem értik, hogy miért írjuk a miskolci Észak-Magyarországot és a nyíregyházi Kelet-Magyarországot kötőjellel, és miért írjuk egybe a szegedi Délmagyarországot. Hát azért, mert a szegedi napilapot 1910-ben alapították, és címe az akkori helyesírást tükrözi, a másik kettőt viszont 1944 végén, amikor a szovjet csapatok elfoglalták az immár kötőjeles Északkelet-Magyarországot.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy a hetvenedik évforduló alkalmából találkoztak a nyíregyházi újság hajdani és mostani munkatársai. A „Kelet” beszámolt az összejövetelről, és a negyvenkét résztvevő között ismerős arcokat fedeztem föl a fényképeken. Másfél évtizedig dolgoztam a város főiskoláján, és amikor csak tehettem, beugrottam a szerkesztőségbe, ráadásul a megyei könyvtárban elég gyakran lapozgattam a régi, már-már porladó példányokat. Van tehát érzelmi közöm az újsághoz, amely a rendszerváltás izgalmait százezernél több példányban közvetítette, sőt még húsz évvel ezelőtt is 91 ezer példányban jelent meg, aminek a felét megőrizte. Bár a csuda tudja, hogy a digitális változatot, illetve a Szabolcs Online-t még hányan követik figyelemmel. Épp az átalakítás folyamatában van valami, amit önmagam pontosítására használnék föl.

Az egyik szaklapban áttekintettem a vidéki sajtó digitalizációját, és tévútnak minősítettem a Kelet-Magyarországot is kiadó osztrák-német cég gyakorlatát. Azt, hogy a kétezres évek elején nem az online változatot szorgalmazta, hanem a papír alapú újsággal azonos, ám az interneten is hozzáférhető változatot, amely értelemszerűen nem tartalmazta a lapzárta után érkezett információkat. Fölöslegesnek véltem a kitérőt, méltányoltam azonban, hogy a tulajdonos némi késéssel létrehozta az online változatot is, amelynél sok tanítványom helyezkedhetett el. Most derült ki, hogy a „tévútnak” is megvan a maga haszna.

A „Kelet” nyugalmazott főszerkesztő-helyettese cikket írt az elszármazottakról, és riport reggel ötkor ment föl a digitális felületre. Csakhogy az egyik riportalany New Yorkban él, és az ottani meg az itteni időzóna közt hatórányi a különbség. Este tizenegykor előbb olvashatta a megjelent cikket, mint a szerző Marik Sándor, aki magyar idő szerint hajnalban kapcsolta be a számítógépet, a papírra nyomtatott Kelet-Magyarország előfizetői pedig a reggeli kávéhoz vették kézbe a kétszeresen is megújított napilapot.