A nevére már nem emlékszem, annál inkább a külsejére. Kakastaréjos frizura, ezüstös szögekkel kivert, fekete bőrszerkó, hevimetálos zene fülre szorítva, műveltségbeli hiányosságok. Akkor kaptam föl a fejem, amikor az egyik dolgozatából kiviláglott, hogy Pócspetriből érkezett a nyíregyházi főiskolára. Meg is kérdeztem tőle, mit tud az 1948-ban történtekről. Értetlenül nézett rám.

Elmeséltem neki és egyre kíváncsibb évfolyamtársainak, hogy azon a nyáron az iskola elé vonultak a falubeliek, és próbálták megvédeni az államosítástól. Velük szemben rendőrök álltak föl, és az egyiket puskalövés érte. Rákosiék felhasználták az alkalmat az ország elrettentésére. Statáriumot hirdettek, a falu jegyzőjét néhány nap múlva kivégezték, papját életfogytiglanra ítélték, sok tüntetőt évekre bebörtönöztek, és egy életre megbélyegeztek. A fejlemények szemtanúi, átélői és áldozatai pedig hallgattak, mint a sír. Nem csoda, hogy 2011-ben a punkosan öltözködő fiatalember egy árva kukkot sem hallott a falujában történtekről.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy a Magyar Nemzet tegnapi, karácsonyi számában figyelemre méltó interjút közölt a szombathelyi püspökkel. Kiderült, hogy Veres András szintén Pócspetriből való, és amikor a múlt század hetvenes éveiben ezt bencés gimnazistaként elmondta a győri történelemtanárának, ugyanazt a kérdést kapta, mint a tanítványom, és ő is ugyanazzal az értetlenséggel nézett vissza, mint a tarajos főiskolás. Hazatérve azonban kifaggatta a szüleit, és a hallottak hatására határozta el, hogy a katolikus egyháznak szenteli az életét. Aztán persze megnézte Ember Judit 1982-es dokumentumfilmjét, de azt még a wikipédiás szócikk sem említi, hogy a pócspetri drámát könyv is megörökítette az utókor számára.

Először 1989 őszén, cikksorozatként látott napvilágot az akkoriban százezer példányos Kelet-Magyarország hasábjain. A szerző, Marik Sándor ezt dolgozta át könyvvé, amely a kilencvenes évek elején robbant be a szabolcsi köztudatba. Annyi közöm lett hozzá 2008-ban, hogy a hatvanadik évforduló alkalmából, egy digitális portál szerkesztőjeként új mozzanatokkal dúsított sorozatot rendeltem belőle. Ezt ajánlottam elolvasásra a punkos fiúnak, azóta talán volt ideje megemészteni. S ha úgy hozza a sors, esetleg a gyermekeinek is elmeséli majd, hogy 1948-ban mit éltek át a nagyszülei.