Nem lepődnék meg, ha néhány év múlva megjelenne egy emlékirat, és a közélettől visszavonultatott szerző elmesélné, hogy 2014 őszén tréningen vett részt. Kommunikációs szakemberek dolgozták ki a slágertémákra adandó válaszokat, amelyeket betanultak a Fidesz-politikusok. Akik megvárták persze, hogy előbb a Főnök fejtse ki az általa jóváhagyott toposzokat. Úgy maradtak hűségesek hozzá, hogy sajátos színekkel próbálták kitölteni a szigorúan körvonalazott keretet. Rogán Antal például félmondattal egyénieskedett.

Számíthatott arra, hogy az InfoRádió műsorvezetője szóba hozza az amerikai kitiltást, a netadót, a drogtesztet, a vasárnapi zárva tartást és a körgyűrűs úti díjat. Arra a kérdésre, vajon a politikusok mellett miért kéne az újságírók számára is kötelezővé tenni a drogtesztet, nem azt mondta, amit Orbán Viktor kőbe vésett, hogy az újságírók is közbizalmi állást töltenek be, hanem ezt: „Legalább ugyanúgy formálják a közvéleményt, mint a politikusok.” Ennél többet nem sikerült kihúzni belőle, én pedig tűnődhetek, mire is vonatkozott a kurta megjegyzés.

Kétségtelen, hogy a hazai sajtóban hagyományai vannak a vélemény-újságírásnak. Eme ósdi felfogást a legérzékletesebben Vidák Zoltán szakács fogalmazta meg: „Az újságírók abból élnek, hogy megosztják véleményüket a többi emberrel.” (Magyar Sajtó, 2001/5.) Azóta a politikai és a gazdasági körülmények mintha elszoktatták volna a magyar újságírókat attól, hogy közre adják a véleményüket. Különösen a vidéki Magyarországon dolgozók kímélik meg álláspontjuktól a helyi nyilvánosságot. A szerkesztőségekben egyre inkább azt tekintik újságírónak, aki mások - túlnyomórészt politikusok - véleményét ügyesen örökíti meg. A tanítványaim talán még az állásukat is elveszítenék, ha a politikusoknak volna idejük és szókincsük arra, hogy nélkülük teremtsenek kapcsolatot a választópolgárokkal.

Elismerem, hogy abból lesz igazi újságíró, aki megtanulja pontosan és hitelesen rögzíteni az interjúalany álláspontját. De ha már pályakezdőként készített néhány száz interjút, mégis csak meg kéne adni neki a lehetőséget, hogy amit beszélgetés közben - meg az életben - másoktól összeszedett, azt akár értelmezhesse is. S ha véleményével csakugyan formálhatja a közvéleményt, esetleg vitatkozhatunk arról, mi legyen azzal a bizonyos drogteszttel.