Tegnapi bejegyzésem nyomán már-már személyeskedés nélküli vita alakult ki az Index fórumán. Ezt elégelte meg az egyik kommentelő, aki kiutasított a magyar nemzetből, sőt le is rabbizott. Az előbbit fájlalom, az utóbbit viszont burkolt elismerésként fogom fel. A rabbik művelt emberek, és úgy látszik, az írásaimat lankadatlan figyelemmel kísérő hozzászóló méltányolja a sorokból kibontakozó ismereteket.

Az etnikai értékítéletet nem először élem át. Író barátom, Bertha Bulcsu a halála előtt néhány héttel mesélte, hogy a szigligeti alkotóházban azt latolgatták az írótársai, vajon ki fia-borja vagyok, hogy az irodalmi hetilapnál gondozhatom a publicisztikáikat. Arra jutottak, hogy csak sváb családból származhatok, mert a többi munkatársnál korábban járok be a szerkesztőségbe, rend van az íróasztalomon, és azonnal elolvasom a kéziratokat. Akik közelebbről ismertek a borozgató asztaltársaságból, még azt is tudták, hogy a családomból mindenki beszél németül. Az a helyzet azonban, hogy se sváb, se zsidó nem vagyok, echte magyar volnék, tisztelettel.

Sajnos beütés nélkül. Ha vegyesebb volna a génállományom, nem örököltem volna az ősöktől egy kellemetlen allergiát. Apai ágon a bihari Erdőhegy református presbiteréig, 1738-ba vezethető vissza a családfám, anyai ágon a délvidéki Ada katolikus közösségébe. A szüleim Kolozsvárott ismerkedtek meg, és amikor a majdani apám kiszabadult a szovjet hadifogságból, reverzálist kellett adnia, hogy ha gyerekük születik, katolikusnak keresztelik. A botrány mégis kitört azt esküvőn, ő ugyanis nem szokott hozzá, hogy le kell térdelnie a pap előtt. Remélem, nem tér ki hitéből a kommentelő, de jártam hittanra, sőt vasárnaponként ministráltam is, és amikor a fiammal Izraelben jártunk - bocsánat: a Szentföldön -, akkor megleptem az újszövetségi ismereteimmel.

A gyerekeim, hál’istennek, nem örökölték az allergiát, vegyesebb a génállományuk. Úgy alakult az érzelmi életem, hogy az első feleségem zsidó volt, a második meg félig zsidó. Annyi igazság van a rabbizásban, hogy akiket legjobban szeretek, a gyerekeimet féltem a burjánzó indulatoktól. Ez az érzés bizonyára befolyásolja, de talán mégsem torzítja el a bejegyzéseim hangvételét. Hadd nyugtassam meg a kedves, barátságos és előítéletektől mentes kommentelőt, ha még egyszer megnősülnék, most már félig keresztény feleséget választanék.