A franciaországi emigrációból hazatért Kácsor Zsolt érdekes témát pendített meg a Népszabadság mai számában. Orbán Viktor figyelmébe ajánlja, hogy ugyan nézegesse már az ellene tüntetőket, mert „a tömegben valahol ott áll az utódja”. Azon tűnődöm, vajon miféle emberek közül kerül majd ki az új miniszterelnök.
Orbán elég jól megtanult angolul, ami nélkül manapság nem is lehetne uniós országot kormányozni. Minőségi öltöny takarja a pocakját, és bár nagyvilági ruházatához nem illik a hátizsák, ezt aligha merte megmondani neki bárki is a környezetéből. Van egy sebezhető pontja: nem barátkozott meg a digitális technikával, kimaradt a magyar társadalom online részéből. Sikerének titka éppen ez: a hagyományokhoz ragaszkodó, offline kétharmadnak politizál. Nem vette azonban észre, hogy az online egyharmad képes magát a világháló révén megszervezni. A tömegben olyan polgárok vannak, akik fölemelték szavukat a tervezett netadó és a bevásárló központok immár megszavazott vasárnapi zárva tartása ellen. Felálltak a számítógép előtti székből, és kimentek az utcára.
Ha keresni kéne köztük Orbán Viktor utódját, olyat találnék, aki jobban beszéli a nemzetközi érintkezés nyelvét. Nemcsak diplomát szerzett itthon (vagy tehetős szülei beíratták egy nyugat-európai egyetemre), hanem kiment dolgozni angolszász nyelvterületre (vagy kint ragadt), és a nyelven kívül megismerte a szokásokat, a kultúrát is, beléje ivódtak a demokratikus alapértékek. Amióta hazatért, nem találja önmagát, mert a munkahelyén nem a szakmai szempontok érvényesülnek, ráadásul korlátokba ütközik, ha szabad idejében akarja kifejteni a véleményét. A netadó rémálma vitte ki az utcára, ahol már beszédet is mondott néhány száz vagy néhány ezer ember előtt, sőt beszélgetni hívták tévéstúdióba. Még érzi a hiányosságait, de már kacérkodik a gondolattal, hogy a tömegben megismert emberek képviseletére adná a fejét.
Mennyi időt kéne várni arra, hogy felkészüljön Orbán Viktor utódlására? Csak neki jutna eszébe a politikai karrier, vagy mások is fantáziát látnának benne? Ha segítenének neki a felkészülésben, vajon elfogadná-e a támogatásukat? Nem gondolná-e róluk, hogy kormányzati tevékenységükkel kompromittálnák őt a nyilvánosság előtt? Ami pedig minket illet, van-é elég időnk arra, hogy kivárjuk a kasztingot? Amelynek miniszterelnök-jelölti előzményeiről tragikomikus mozzanatokat őrzünk az emlékezetünkben.