Ezekben az órákban ülésezik az MSZP választmánya. Na és? - kérdezhetné az olvasó. Van egy párt, amelynek a „parlamentje” megbeszéli a belső ügyeket; nekünk, kívülállóknak nincs közünk hozzájuk. Éppenséggel lehetne, sokáig volt is, amíg ez a párt kormányozta az országot, a legutóbbi fél évtized fejleményei azonban eljelentéktelenítették a rendszeresen ismétlődő összejövetelt. Ezt abból tapasztalom, hogy ha olykor írok az MSZP-ről, érzékelhető, hogy már a kommentek indulata sem a régi.

Hol van már a pufajkázás, az utódpártozás, a komcsizás, a libsizés és a prolizás? Maradt a csodálkozás, hogy a posztoló miért foglalkozik olyan politikai szervezettel, amely „senkit sem érdekel”. Sőt, a csodálkozás is el-elmarad, mert a bejegyzés el sem jut az utánközlők szélesebb nyilvánosságához. Már a Mandiner és az Index szerkesztői sem tulajdonítanak jelentőséget az MSZP-ről szóló kommunikációs elemzéseknek. Vajon nincs-e igazuk? Mivel magyarázható, hogy a négybetűs szóra már csak legyintés a válasz?

Az elégedetlen szocialisták úgy magyarázzák az idei három választási vereséget, hogy a kampánystábok „elfelejtették” központi üzenetekkel ellátni az országot. Ha ez történt volna, amatőrök gyülekezetének kéne tartani egy politikai közösséget. Ennél rosszabb a helyzet: erőtlennek bizonyultak az elkészült üzenetek, mert ki kell hámozni őket az indázó mondatok burkából. Egy párt elsődleges üzenethordozója az elnök. Az MSZP volt és jelenlegi elnöke különböző társadalmi rétegből érkezett a nyilvánosságba, mégis ugyanazzal a szakmai gonddal küszködött, illetve küszködik.

Mesterházy Attilának volt egy árulkodó szava. Belekezdett az okfejtésbe, majd ha úgy érezte, hogy bonyolultra sikeredett, újra nekirugaszkodott, és összefoglalta - a tömörítés előtt használta a „magyarul” kifejezést, és gondolatban kitette a kettőspontot is. Tóbiás József az „úgymond”-dal helyettesítette a „magyarul”-t, ami szintén az összefoglalás szándékát jelzi. Belekezd egy okfejtésbe, melyben van alany és állítmány, aztán többszörösen összetett mondat kerekedik belőle. Már más az alany és az állítmány, de ha szerencséje van, sikerül visszakanyarodnia a kiindulóponthoz.

Nekünk, médiafogyasztóknak akkor van szerencsénk, ha nem egyenes adásban hallgattuk-hallgatjuk őket. A hangharapás, vagyis a lényeg kimetszése előtt az ügyeletes szerkesztő megkereste-megkeresi az árulkodó kulcsszót, és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tette-teszi az MSZP nehezen kihámozható üzenetét.