Jóleső érzéssel olvastam Öreg Sam bejegyzését a mai Népszavában. A szellemes álnevű blogger nem játssza a sértődöttet tegnapi hibajegyzékem után. Más témájú írásának végén elismeri, hogy összetévesztett egy történészt az azonos vezetéknevű újságíróval, sorait pedig pontosításnak nevezi. Gesztusa tárgyszerű és elegáns. Mellesleg a papírra nyomtatott újságban látható blogja épp úgy naponta jelenik meg, mint e digitális Médianapló. A közös vonás pedig alkalmat teremt arra, hogy a sajtó jövőjéről tűnődhessünk.

Régi vitánk egy kollégával, hogy mire való a napi rovat. Szerinte öregszem, és a kelleténél többet hibázom. Én viszont abból indulok ki, hogy ilyenkor, reggel kilenckor friss médiaeseményre kéne reflektálni. Miután elolvastam a napilapokat, volt körülbelül harminc percem arra, hogy utánanézzek a témának. A felkészülés nem sikerülhet mindig, de mert mindössze harminc soros lesz a bejegyzés, érdemes vállalni a kockázatot. Azt kell megírni, ami az információból könnyen ellenőrizhető. Még így is kerülhet azonban pontatlanság az esemény értelmezésébe. Ezt két okból nem vélem tragikai vétségnek. Egyrészt a tanítványaimmal (törzsolvasóimmal) nem akarom elhitetni, hogy tévedhetetlen vagyok. Másrészt, ha valami nem stimmel, akkor másnap, a következő harminc sorban pontosítható. Erre is való a napi rovat, amely előrevetíti a sajtó kitörési lehetőségét.

Tételezzük föl, hogy a főiskola vagy egyetem kommunikáció szakán nemcsak a szakma hagyományos alapjait sajátítottuk el, hanem az online újságírást is. A hírversenyben akkor nyerünk, ha minél gyorsabban értelmezzük az információt, és az online kiadásban megjelent szöveget annak tekintjük, ami: első változatnak. Ezt frissítjük még aznap, akár többször is, újra meg újra hozzáírva, amit menet közben tudtunk meg a kommentekből, kézikönyvekből és az internetes tájékozódásból. A cikk bővül, finomodik, pontosodik; változása-fejlődése nyomon követhető a világhálón. Majd a kiforrott változat napvilágot lát a papírra nyomtatott újság hétvégi mellékletében - immár a maga teljességében.

A számítástechnika előtti ántivilágban az újságíró kapott két hetet a téma megismerésére és feldolgozására. Manapság van fél órája. De ha szert tett a hagyományostól eltérő szemléletre, akkor még néhány napja, hogy a frissítések (pontosítások) nyomán hibátlan cikkel gondolkoztassa el a hét végére kinyomtatott újság olvasóit.