Félő, hogy tegnapi bejegyzésem révén nem fejtettük meg a Gyurcsány-rejtélyt. A posztot követő vita indulatokba fulladt, ahogy az lenni szokott a fikakultúrában. Úgy lehetne összefoglalni, hogy szerintem nem minden jó, amit a volt miniszterelnök csinál. (Másként fogalmazva: nem minden rossz, amit csinál.) Akik csápolnak neki, és álnéven szóltak hozzá, azok szerint minden jó, amit csinál. Akik pedig utálják, azok szerint minden rossz, amit csinál. A komment-sivatagban mégis találtam egy hozzászólást, amit nem neveznék ugyan oázisnak, de lehet róla tűnődni.

A nicker azt fejtegeti, hogy Gyurcsány jobb híján fanyalodott a Cink.hu-ra, mert a nagy nyilvánossággal kecsegtető szerkesztőségek nem állnak szóba vele. Vajon csakugyan mellőzik? Ehhez tisztázni kéne, mit is jelent a ’nagy’. Ama szerkesztőségek alkotják a fősodort, amelyek a hagyományos sajtót képviselik? Elsőbbséget élveznek közülük az országos lapok? És a nagyobb példányszámú megyei napilapokkal mi a helyzet? Biztos, hogy a papír alapú újságok alkotják a média fősodrát? Még ha meg is szorozzuk, mondjuk, a Magyar Nemzet 38 ezer példányát az olvasók számával, százezernél akkor sem jön ki több, miközben az ismertebb portálokat naponta kétszer-háromszor többen kísérik figyelemmel. Nem arról van inkább szó, hogy a kis példányszámú, de minőségi lapok (például az ÉS, a Magyar Narancs, a HVG, a 168 Óra, a Heti Válasz) a saját olvasótáborukban őrzik még a tekintélyüket, bár a média fősodrában már az internetes portálok csörgedeznek?

Három részre osztottam ama médiumokat, amelyekben Gyurcsány Ferenc megjelent az idén - többnyire interjúkkal és némelyikben többször is. Íme, a nyomtatott sajtó: Blikk, Délmagyarország (Szeged), Fejér Megyei Hírlap, Kisalföld, Mozgó Világ, Napló (Veszprém), Népszabadság, Népszava, Vasárnapi Hírek, Vas Népe, Zalai Hírlap. Elektronikus sajtó: ATV, Hír TV, InfoRádió, Magyar Rádió, Magyar Televízió. Digitális sajtó: Borsod Online, Cink, Galamus, Hajdú Online, Hírhatár, HVG Online, Index, Origo, Sonline, Szabolcs Online, VS. A névsor korántsem arra utal, hogy Gyurcsány mellőzött volna.

Sok húron játszik, és játszhat is, mert kapós az újságírók között. Ezt a tanítványaimtól tudom, akik közül legalább százan a vidéki Magyarországon gyakorolják a mesterségüket. Van olyan, aki már ötször készített interjút a volt miniszterelnökkel. Pedig nem is szereti, csak éppen mindig hall tőle valamit, amit érdemes megosztani a nyilvánossággal.