Csőstül kapom a hozzászólásokat. Ha egy kommentelő fidesznyiknek nevez, mert felületesnek vélem a volt miniszterelnök történelmi műveltségét, azt nem veszem komolyan, elvégre az álneves nicker ahhoz is gyáva, hogy az igazi nevén fejtse ki az álláspontját. De ha olyan ember neheztel rám, akivel még az egyetemről ismerjük egymást, az már gondolkodóba ejt. Milyen is a viszonyom Gyurcsány Ferenccel?

Nem személyes és nem érzelmi. Nem háborít fel, és nem ragad magával. Ha közös légtérben vagyunk, és beveti a szónoki fogásait, hat rám a teremben, amidőn azonban kilépek az ajtón, tűnődni kezdek. Mit is mondott? Hogyan mondta? Idestova évtizede gyűjtök anyagot a Gyurcsány-jelenség megértéséhez. Van egy hatszáz oldalnyi kéziratom arról, hogy mit mondott, és mit mondtak róla. Némelyik gondolata hasonlat vagy metafora. Elismerem, hogy akik csápolnak neki, azoknak a helyszínen nem föltétlenül villan be a mondatok történelmi vagy művelődéstörténeti háttere. De tehetek én arról, hogy nekem viszont bevillan?

Milyen képzetek társulnak hozzájuk? Itt van például Gyurcsány Ferenc szombati szónoklata a pesti Egyetem-téren. Felszólította a bírákat, hogy „őrizzék a jog időnként pislákoló lángját”. A Vesta-szüzek ugrottak be, akiknek a római birodalomban csakugyan lángot kellett őrizniük, miután tíz évig tanulták a tiszteletre méltó mesterséget. A szónok felszólította volna a taláros Vesta-szüzeket itt, nálunk, hogy ne menjenek kurvának? Hm. Aztán kifejtette, hogy „A demokrácia minden, a párt semmi.” Ennek forrásáról, a német szociáldemokrata ideológusról, Eduard Bernsteinről tegnap külön jegyzetet írtam. Aki kíváncsi a történelmi párhuzamra (és ellentmondásra), annak figyelmébe ajánlom.

Aztán a szónok utalt az ukrán válságra és az Orbán-kormány magatartására, mondván, hogy „Nem akarunk hullarabló nemzet lenni.” Erről meg gróf Teleki Pál jutott eszembe, aki nem viselte el, hogy a magyar-jugoszláv megnemtámadási szerződés ellenére Horthy kormányzó átengedte országunkon Hitler csapatait. A miniszterelnök búcsúlevélben hozta szóba a hullarablást, és szégyenében agyonlőtte magát. Hogy is van ez? Putyin rajtunk keresztül rohanná le Ukrajnát? Miért kerülne ennyit? Bármelyik párhuzamot bontjuk ki, azt veszem észre, hogy a szónok elfelejtette tovább gondolni. Máskülönben megszűrte volna őket.

Hát ez az én gondom a Gyurcsány-jelenség értelmezése közben, kedves egyetemi évfolyamtársam.