Az egyik kommentelő azt írta bejegyzésemre, hogy naiv vagyok. Elvégre „A reklámadó célja nem az ellenzéki sajtó támogatása, hanem a felszámolása.” Az idézettel egyetértek, tegnapi állításomat pedig így foglalnám össze: ha már a Fidesz törvénybe foglalta a reklámadót, és megsarcolni készül a reklámügynökségeket is, arra kéne kényszeríteni, hogy a bevétel egy részét csorgassa vissza az értékteremtő, de veszteséges szerkesztőségeknek.

Hajdanában ösztöndíjjal tanulmányoztam az NSZK-beli, leginkább tartományi szinten működő sajtóalapok tevékenységét. Két mozzanatot figyeltem meg. Az egyik az, hogy nem ideológiai alapon osztogatták a támogatást. Miután megállapították a médium értékteremtő jellegét, gazdasági tervet kértek a pályázótól. Önerőből mennyi bevételt vállal (előfizetésből, az archívum digitalizálása nyomán pénzzé tehető információszolgáltatásból, könyvkiadásból, rendezvényszervezésből, satöbbi), és ha megvalósíthatónak találták az elképzelést, megszavazták az önerő és a null szaldó közti különbség pótlását.

Annyiban mégis politikai felhangot kapott a működtetés, hogy még Kohlék csaknem két évtizedes kormányzása alatt is kettős hatalom jött létre. Minden három város közül kettőben szocdem polgármesterek gyakorolták a hatalmat, és tanulták a kormányzás mesterségét. Hátha egyszer övék lesz a főhatalom, vagy részesei lesznek a nagykoalíciónak. A Sajtóalap tehát akkor is a kormányt kritikával illető (ellenzéki hangvételű) médiumok fennmaradását szolgálta, amikor a demokratikus vetésforgó jóvoltából a másik értékrendszer képviselői kormányoztak.

A Fidesz még nem jelentette be, hogy örök időkre magánál tartaná a hatalmat. Talán akad a médiapolitikája körül forgolódók között, aki fölismeri, hogy a hozzájuk közel álló médiumok is kerülhetnek olyan helyzetbe, amidőn legális forrásból kéne pótolni a bevételek és a kiadások közti különbséget. Intő példa, hogy 1994 és 1998 között Horn Gyula miniszterelnök kegye folytán maradt életben a Magyar Nemzet. Méltányosabb lett volna, ha nem a taktikázó szocialista politikus, hanem egy kormányától független alapítvány siet a szerkesztőség segítségére. Azt pedig kevesen tudják, hogy amióta az MSZP levette kezét a Népszaváról, a szerkesztőséget Simicska Lajos hirdetései tartották életben - a jóllakáshoz kevés, az éhenhaláshoz sok alapon. Helyette a Sajtóalap, vagy egye fene: a Nemzeti Sajtóalap elviselhetőbbé tehette volna a lap működését és a munkatársak közérzetét.