Olvasom az újságokban, hogy a Fidesz nem tekinti lezártnak a reklámadó-törvényt. Lázár János köreiben szabályoznák a reklámügynökségek helyzetét is. Az elképzelés szerint a hirdettetők és a médiumok között közvetítő cégek nem jutnának hozzá ama pénzekhez, amelyeket most bónuszként kapnak vissza a velük szerződésben álló vállalkozásoktól. Ennél többet egyelőre nem hámoztam ki a cikkekből, ám ennyi is elég ahhoz, hogy a média- és reklámiparban dolgozók újragondolják a lehetőségeiket.

Néhány héttel ezelőtt úgy léptek bele a reklámadó csapdájába, hogy csupán erőtlen tiltakozásokra telt a nyilvánosságukból. De ha már az állam megadóztatja a reklámbevételeket, és megsarcolni készül a reklámügynökségeket is, az immár tíz milliárdon felüli összeg sorsáról akár egyeztetni is lehetne. Ehhez kéne közös álláspontot kialakítani a másik félhez sorolható médiumoknak és ügynökségeknek. Szóba hozhatnák például a Sajtóalap ügyét. Nincs benne semmi újdonság, elvégre két elfogadható modellje hosszú évek óta működik Skandináviában és Németországban.

A lényege, hogy a média- és reklámipartól beszedett adók törvényben meghatározott százalékát visszacsorgatják ama bizonyos alapba. Ebből a pénzből pótolják az értékteremtő és ellenzéki (kritikai) hangvételű szerkesztőségek veszteségeit is. Ha volna nálunk efféle alap, a kiadóhivatalok aligha fanyalodnának pártok kétes támogatására, és kibírnák az éppen hatalmon lévők nyomását is. Ehhez persze a Sajtóalapot tekintélyes és elfogulatlan kurátorok kezébe kéne adni, akiket nem a pártok jelölnek, hanem a szakmai és a civil szervezetek. Ebből a nézőpontból tanulságos volt a reklámtörvény parlamenti vitája.

Az ellenzéki képviselők közül Lukács Zoltán szólalt meg az MSZP nevében, a vezérszónok retorikai teljesítménye elismerésre méltó. Bár föl sem ötlött benne, hogy a Sajtóalap irányába vigye az okfejtést, holott ennek alapgondolatát megtalálhatta volna az MSZP 2002-es választási programjában. Igazán kár, hogy a koalíciós partner javaslatára - követelésére? - végül is kimaradt a Medgyessy-kormány programjából. Azóta már nincs SZDSZ, elhárult tehát az akadály az ellenzékbe szorult politikai erők médiapolitikai jellegű összefogása elől. S hogy a Lázár János-féle Miniszterelnöki Hivatal is komolyan vegye a tárgyalási szándékot, üsse kő, a kormánytól és a pártoktól független szervezetet akár Nemzeti Sajtóalappá is lehetne keresztelni.