Eredetileg másról akartam írni, de egy hírecske meglódította a képzeletemet. Az egész világot behálózó lehallgatási botrány arra késztette az orosz kormányzatot, hogy húsz írógépet szerezzen be a legmagasabb rangú politikusok számára. Az egyedi betűtípus nyomán könnyű lesz visszanyomozni az információ forrásáig, ha netán valamelyikük kiszivárogtatásra szánná rá magát. Azok a fránya amerikaiak pedig végre nem szűrhetik ki digitális berendezéseikkel a jelenleg még e-mailen jövő-menő államtitkokat.

Tanítom a kommunikációs technológiák történetét, és az írógépnek külön fejezetet szentelek. Vázolom a Magyarországról Amerikába kivándorolt mérnök, Pichler József szerepét, aki 1857-ben billentyűzetet rittyentett a nehézkesen kezelhető írógéphez. Kitérek a Remington ágyúgyár leleményes tulajdonosára, aki üzletet látott az új szerkentyűben, és az emeletes, legalább tízkilós változatot világszerte évtizedekig püfölték az újságírók. Mígnem 1935-ben az amerikaiak piacra dobták a Baby nevű három és félkilós táska-írógépet, amelyet aztán lemásoltak a németek, és elnevezték Erikának.

1968. november 23-án ezt kaptam születésnapi ajándékba, anyámnak kétezer forintjába került (két évvel később, a diploma megszerzése után 1400 forintos állásból próbáltam egzisztenciát teremteni). Azóta is használom, havonta egyszer rajta állítom ki a számlákat. A magyar állam gondoskodott arról, hogy ne állíthassuk ki számítógéppel, akkor ugyanis le kéne mondania a számozott (adóhivatalilag ellenőrizhető) számlák utáni jövedelemről. Amíg élt, Budapest legismertebb írógép-műszerésze, Radnai úr negyedévenként eljárt hozzám. Miközben beszélgettünk, puha lenvászon ronggyal finoman végigtörölte, majd beolajozta az alkatrészeket.

Azt is el szoktam mesélni a kommunikáció szakos diákoknak, hogy a Ceausescu-féle Romániában az értelmiségieknek rendszeres időközönként be kellett menniük a rendőrségre, ahol mintát vettek az írógépük betűiről. Ha esetleg illegálisan jelennének meg kiadványok (szamizdatok), hadd legyen kinyomozható a forrás. Oroszországban épp most jutottak vissza az elavult technikához és az ellenőrzési mechanizmushoz, az én Erikám pedig a spájzban, bézs színű tokban tengődik. Néhai Radnai úr helyett le-letörölgetem, bár ahogy elnézem a hazai fejleményeket, nincs kizárva, hogy gyakrabban lesz rá szükségem.