A Hír24 számára figyelemre méltó összeállítást készített Rédli Balázs. Háromperces montázsából kiderült, hogy a magyar politikusok szívesebben „beszélgetnek” két lábon álló mikrofonállványokkal, mint igazi újságírókkal. A miniszterelnökről például ezt mondta: „Orbán Viktortól gyakorlatilag lehetetlen kérdezni.” Erről jut eszembe egy történet a közelmúltból.

Május 22-én, csütörtökön ez jelent meg a Fejér Megyei Hírlapban: „A miniszterelnök móri látogatásáról lapunk hivatalos értesítést nem kapott, és tudósítónkat a polgármesteri hivatalba se engedték be.” Újabb két nap telt el, mire szombaton a napilap újságoldalnyi cikket közölt a kormányfő szerdai látogatásáról. A felső részt szokatlanul nagy méretű fénykép foglalta el: Orbán Viktor panyókára vetett zakóval a vállán álldogál az ünneplőbe öltözött helybéliek között. A hajtás alatt pedig beszámoló a történtekről. A tudósítás végén, aláírás helyett két zárójel közti x jelzi, hogy fizetett hirdetésről van szó. Vajon mivel magyarázható, hogy a területileg illetékes újság nem tudósíthatott a miniszterelnök látogatásáról?

Holott a megyei napilap kötelességszerűen és ingyen számolt volna be a fejleményekről. Ráadásul a városházi összejövetelről kitiltott munkatársa aligha tett volna föl kínos kérdést Orbán Viktornak, elvégre azonos a kormányfő hajdani osztálytársával a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumból. Már ő sem elég megbízható, hogy a miniszterelnök színe elé engedjék? Nem sokkal korábban az országgyűlési választáson szavazó Orbán Viktorról és feleségéről nem készíthetett fényképet a Magyar Távirati Iroda protokoll-feladatra kijelölt fotóriportere, helyette az udvari fényképész felvételét közölték az újságok. Erről pedig eszembe jut az a történet, amelyet Árpási Zoltántól, a Békés Megyei Hírlap nyugalmazott főszerkesztőjétől hallottam.

2002 tavaszán, a választási kampány kellős közepén telefonáltak neki a miniszterelnöki hivatalból. Vajon nincs-e kedve másnap a szerkesztőségi autóval Tiszaugig utazni, ahol átszállhatna a kormányfő szolgálati gépkocsijába, és Szarvasig, a látogatás céljáig interjút készíthetne vele. Megjegyzem, a főszerkesztő 1990-ben az MSZP képviselőjelöltjeként indult az országgyűlési választáson, Orbán Viktort azonban ez 2002-ben csöppet sem zavarta. Mostanában viszont még a középiskolai osztálytársa sem tudósíthatott egy másik látogatásáról. Tizenkét év alatt így jutott el Szarvastól Mórig.