A kommentelők csúnyán összerúgták a digitális port. Ötvenegy hozzászólás érkezett a médiumok és a kommentelés megrendszabályozását értelmező bejegyzésemhez, és a véleményt nyilvánító olvasók alig néhányat pazaroltak a posztoló (csekélységem) fikázására. Egymással voltak elfoglalva. A közgazdaságilag tájékozottabbak keresetlen szavakkal próbálták megértetni a kevésbé felkészültekkel, hogy az állam mit sarcolna meg a beharangozott reklámadó ürügyén.

Az egyik kommentelő, akit a többiek trollnak neveztek, többször is visszatért arra, hogy a tervezett adónem nem a reklámból származó jövedelmet bünteti, hanem a médiacégek teljes bevételét. S amikor a többiek bebizonyították az ellenkezőjét, végső érvként elküldte őket melegebb éghajlatra. Ezt azonban nem olyan körülményesen fejtette ki, mint most én, hanem p-vel kezdte, és a többi betűt ki kéne csillagoznom. Ekkor tűnődtem el azon, hogy ezzel az erővel akár az Alkotmánybíróság minapi állásfoglalását is megbeszélhették volna. A tiszteletre méltó testület jószerint teljesíthetetlen feltételekhez kötötte a kommentelést, amennyiben a személyiséget sértő hozzászólásokért nem a nehezen kinyomozható névtelen szerzőket, hanem a kéznél lévő digitális szerkesztőséget teszi felelőssé.

Az ítéletben hiába látom a szólásszabadság korlátozását a személyiség védelmével szemben, mégis felötlik, vajon szerencsés-e, ha a „nép” bárdolatlan hangja ennyire beszűrődik a második (alternatív, digitális) nyilvánosságba. Ama bejegyzésben, amelyet a több mint félszáz kommenttel illették, azt javasoltam, hogy feloldható az ellentmondás, ha az álneves hozzászólók a saját nevükön jelentkeznek be, és a véleményükért vállalják a felelősséget. Utólag is vallom, hogy a nickerség megszüntetése árnyalná, csiszolná, finomítaná, pallérozná az alpári, durva, faragatlan, goromba, gusztustalan, otromba, trágár, útszéli megjegyzéseket. Igen ám, de szakmabeli ismerősöm névvel vállalt hozzászólásban figyelmeztetett, hogy volna másik lehetőség is. Ha a szerkesztőség három műszakban alkalmazna moderátorokat, akik kigyomlálnák az erkölcsileg és nyelvileg nem kívánatos megjegyzéseket.

Gondoltam erre a megoldásra is, mégse hoztam szóba. Az a benyomásom ugyanis, hogy a reklámadóról beterjesztett törvénytervezet épp most készül olyan helyzetbe sodorni a digitális szerkesztőségeket, hogy attól az egy kisfizetésű moderátortól is megszabaduljanak.