Kétszáznál több okfejtést gyűjtöttem össze az országgyűlési választásról. Száz való kormányváltó politikusok szájából. Vajon Lévai Katalin hová sorolható? Eredetileg szociológus volt, aztán esélyegyenlőségi miniszter lett a Medgyessy-kormányban, majd kikerült Brüsszelbe képviselőnek, aztán hazajött, és azóta ontja a regényeket. Szombaton pedig a Népszava Szép Szó című mellékletében fejtette ki álláspontját az április 6-i fejleményekről.

Ha keresném a vereség okait, komolyan venném az elemzését. Van például egy mondata, mely elgondolkoztatott: „A balliberális oldal mondandója legfeljebb a lakosság 5-10 százalékához jutott el az ellenzéki médián keresztül.” Ez a mintegy 8 millió választópolgár esetében 4-800 ezer olvasót, nézőt, hallgatót jelent. Csakugyan nem sok, kétségkívül korlátozott a kormánykritikus média hatóköre. Az ellenzéki médiumokat leginkább azok olvassák, nézik, hallgatják, akik fenntartással figyelték az Orbán-kormány működését. A balliberális oldal politikusai pedig rekedtre nyilatkozták magukat a hozzájuk közel álló orgánumokban, hogy meggyőzhessék ama választópolgárokat, akik amúgy is a Fidesz ellen szavaztak volna.

De mi történt a „bizonytalanokkal”, akiknek a számát legalább egymillióra becsülték a közvélemény-kutatók? Ők bizony nem mentek el szavazni. Talán mert nem érdekelte őket a politika. Vagy mert utálták ugyan az Orbán-kormányt, de nem tetszett nekik a kormányváltók ajánlata sem. Ők szintén olvasnak, néznek, hallgatnak valamit, ami nem is föltétlenül kormánypárti médium. A vidéki Magyarországon például minden harmadik ember a megyei sajtóból tájékozódik. Ez 700 ezer példányt, 2 és félmillió olvasót jelent (plusz azokat a százezreket, akik már nem olvasnak újságot, átigazoltak inkább a megyei lap online változatához). E 3 milliós közegben nem kormánypárti médiumok működnek, de nem is ellenzékiek, hanem olyanok, amelyek a választási kampányban igyekeztek részrehajlás nélkül eleget tenni tájékoztatási kötelezettségüknek. Így szólalhattak meg szélsőjobboldali képviselőjelöltek is, ez a Jobbik vidéki sikerének egyik titka.

Nem azt állítom, hogy a balliberális oldal veresége kizárólag az ellenzéki médián túli nyilvánosság elhanyagolásával magyarázható. Csupán azt, hogy a kormányváltással kacérkodó politikusok gyakrabban is fölfedezhették volna a nyomtatott és a digitális megyei sajtóban rejlő lehetőségeket.